|
Híreink          Szakmai linkek |
Erdőtűzoltás másképpen: Rosenbauer erdőtűzoltó szivattyúkészlet2026. szeptember 17. 11:56
Mire jó – és mire nem?A készlet valódi hiánypótló eszköz azokon a helyszíneken, ahová a tűzoltóautók nem tudnak bejutni: sűrű erdőkben, meredek hegyoldalakon, mocsaras területeken. Kiválóan alkalmazható avartüzeknél, ahol a lassan terjedő, aljnövényzetben vagy tőzeges talajban továbbterjedő tűz ellen a célzott vízkijuttatás és a folyamatos hűtés a legfontosabb. Ugyanígy hasznos az utómunkálatoknál – a parázsló rönkök, gyökérzónák és rejtett gócok végleges eloltásánál –, valamint védelmi vonalak kialakításánál, ahol a természetes akadályok vagy kézi szerszámmal vágott nyiladékok mentén kell nedvesíteni a növényzetet, hogy a tűz ne ugorjon át rajta. Amire viszont nem alkalmas: kiterjedt, intenzív erdőtüzek, főleg koronatüzek közvetlen elfojtására. A maximum 240 liter/perces vízhozam ehhez egyszerűen kevés. A készlet moduljai és technikai jellemzőiA rendszer három, egymást kiegészítő egységből áll:
A szivattyú maximális vízszállítása 240 liter/perc, nyomása 4 bar (40 méteres elméleti emelőmagasság), és akár 8 méteres szívómélységből is önállóan képes vizet felszívni. Legfeljebb 6 mm-es szennyeződésszemcséket tolerál, így nyílt vízfelületekről – patakból, tóból – közvetlenül üzemeltethető. Teljes tömege mindössze kb. 16 kg, egyetlen tűzoltó is a hátán viheti. Tűzoltástaktikai alkalmazás a terepenA bevetést egy gyors reagálású, önellátó gyalogos egységként érdemes elképzelni. A két-három fős raj a hátára veszi a készletet, és elindul a lángfront irányába, útközben egy legfeljebb 8 méter mélyen fekvő természetes vízforrást keresve. A vízforrásnál a szivattyús tűzoltó leteszi a hordozóvázat – ez egyben a gép stabil talpa is –, a szívótömlőt a vízbe engedi, és beindítja a motort. Ez lesz a bevetés taktikai bázisa. A másik tűzoltó eközben a hátizsákból kihúzza a könnyű D-osztályú nyomótömlőket, és a tűz felé viszi. A taktika lényege a mobilitás: a vékony, rugalmas, könnyű tömlőkkel a vízsugár-vonal kézzel is egyszerűen mozgatható és vonszolható az égő területen keresztül. Amikor a sugárcsővel elérik a lángfrontot vagy a parázsló gócot, a korlátozott vízmennyiség és üzemidő miatt szakaszos oltást alkalmaznak. A hatékonyságot köd- vagy porlasztott sugárral, illetve nedvesítőszer hozzáadásával lehet javítani – ez megtöri a víz felületi feszültségét, így az mélyebben beszivárog a száraz avarba, a tőzegbe vagy a korhadt rönkök belsejébe, megelőzve a visszagyulladást. Az üzemidőt az üzemanyag-utánpótlás szabja meg. A készlet beépített belső tankja mellett egy 1,5 literes kanna is tartozék, így összesen 2,2–2,3 liter üzemanyag áll rendelkezésre a helyszínen. A négyütemű motor teljesítménye 1,6 kW (kb. 2,1 lóerő), fogyasztása teljes terhelésen óránként 0,6–0,8 liter – ez maximális terhelésen kb. 2,5–3 óra folyamatos, szakaszos üzemben pedig akár 4–5 óra üzemidőt is jelenthet egyetlen feltöltésből. Szintkülönbség: meddig jut fel a víz?A 4 bar nyomás elméletileg 40 méter magasra tolná fel a vizet – csakhogy ott már csak csordogálna a sugárcsőből. A gyakorlatban legalább 1,5–2 bar szükséges a hatékony porlasztáshoz, és számolni kell azzal is, hogy a 25 mm átmérőjű D-tömlőkben a súrlódás 100 méter fekvő tömlőnél kb. 0,5–1 bar veszteséget okoz. Ha például 100 méter tömlővel 20 méteres szintkülönbséget hidalnak át, a magasság miatt kb. 2 bar, a súrlódás miatt további kb. 0,5 bar veszik el a nyomásból – így a dombtetőn 1,5 bar marad, ami már tökéletesen elég egy hatékony oltósugárhoz. Ez azt jelenti, hogy a készlet a gyakorlatban 20–25 méteres szintkülönbséget képes leküzdeni úgy, hogy a fent dolgozó tűzoltónak még megfelelő teljesítményű sugara legyen. Magasabb hegyoldalak esetén a sorbakapcsolás taktikája segít: két készlettel az első szivattyú 25 méter magasra nyomja fel a vizet egy összecsukható, hordozható víztartályba, a második szivattyú pedig onnan indítva további 25 métert tesz hozzá – így összesen akár 50 méteres szintkülönbség is áthidalható. Melyiket érdemes választani?A megfelelő eszköz kiválasztása mindig a tereptől és a feladattól függ:
A taktikához, a feladathoz és a földrajzi környezethez kell igazítani az eszközválasztást – a „mindenre jó” megoldás olyan, mintha valaki svájci bicskával indulna szarvasvadászatra. Ezt a hírt eddig 56 látogató olvasta. Kapcsolódó képek:
|
