Híreink Szakmai linkek Szaknévsor |
Oltóberendezések és oltási hatékonyság2021. június 28. 07:30 Az elmúlt években egyre több és nagyobb méretű beépített oltórendszer létesült Magyarországon. A létesítésen túl egyre inkább előtérbe kerül ezeknek az oltórendszereknek a hosszútávú megfelelő működése és a létesítéskori hatékonyság fenntartásának feltételei. Íme, gondolatébresztőként szerzőnk írása. Tervezői hatékonyság – egyedül nem megy A hatékonyság szempontjából az első lépést a tervező asztalnál kell megtenni, amikor az oltórendszer felelős tervezője meghatározza a beépítendő oltórendszer típusát és a felhasznált oltóanyagot. Ebben a lépésben a tervezőnek mindenképpen együtt kell működni az épület tűzvédelmi tervezőjével, valamint a beruházó/megrendelő szakemberével, sőt adott esetben az egyéb szakági tervezőkkel is. A résztvevők kihagyása a tervezés első lépésében jelentősen csökkentheti a betervezett oltórendszer hatékonyságát, mivel az információik elengedhetetlenül fontosak lehetnek az oltórendszer kiválasztásának szempontjából is.
Kivitelezés – vakrepülés? A második lépést a kivitelezésnél kell megtenni. Egy termelő üzemnél olyan mennyiségű technológia kerülhet be a védett térbe, hogy annak jelentős befolyása lehet az oltórendszer működésére – hatékonyságára! Sok esetben az oltórendszer tervezője nem is jut hozzá a „titkos” technológiai tervekhez, ezért kénytelen „vakon” tervezni. Másik rendszeres probléma a kivitelezés során, amikor a kivitelezés random módon, nem összehangolt tervek alapján vagy nem a terveknek megfelelően történik. Ilyen esetekben a kivitelezéskor, a helyszínen kell meghatározni azokat szükséges és elengedhetetlen módosításokat, amelyek biztosíthatják az oltórendszer hatákonyságát. Ha a tervezőt a kivitelezési folyamatba nem vonják be, és a kivitelező sem rendelkezik megfelelő szakismerettel, olyan mértékű lehet a probléma, hogy az eredetileg tökéletesnek hitt oltási hatékonyság akár a 20-30%-ig is lecsökkenhet. Keveset vagy szinte egyáltalán foglalkoznunk, azzal, hogy az újonnan létesített és a tűzvédelmi hatóság által is megfelelőnek talált oltóberendezések hogyan és milyen módon biztosítják hosszútávon azokat a biztonságtechnikai tulajdonságokat és előnyöket, amelyekkel a létesítés során fel lettek ruházva. Nagyon fontos lenne ezzel a felelős tűzvédelmi szakembereknek foglalkozni.
Hatékonyságcsökkentő tényezők – üzemeltető Mik befolyásolhatják az oltóberendezések működőképességét és ezáltal a hatékonyságukat. A legelső – és talán legfontosabb – a karbantartási feladatok szakszerű, korrekt elvégzése. Ezek két részre oszthatók. Az első az üzemeltető által is elvégezhető ellenőrzési feladatok, a másik a kizárólag szakvégzettséggel rendelkező szakemberek által elvégezhetők. Milyen kockázatot jelent az oltóberendezés hatékonyságára az üzemeltetői feladatok nem kellő alapossággal történő elvégzése? Az üzemeletető feladata főként a rendszerek szemrevételezésen alapuló ellenőrzése. Ennek részei:
Az oltórendszerek hatékonyságát nem kizárólag az oltóanyag mennyiségének megléte illetve az eredetileg kiépített rendszer sérülésmentessége biztosítja, hanem
Bérlőkeringő – a változások helye A változások egyik legjellemzőbb területe az ún. „bérleményi területek”! Ilyennel főként irodaházakban, bevásárló központokban találkozhatunk. Ezeknél a bérlő által támasztott igények alapján az eredeti helyiség elrendezés és méretek gyakran változnak. Fontos ilyen esetben az oltóberendezés tervezői ellenőrzése, a megfelelőség – oltási hatékonyság – szempontjából. Amennyiben a rendszer által védett területen a használatbavétel után bármilyen egyéb kiépítés történik, esélyes a szóráskép akadályok megjelenése, amelyek elkerülhetők lennének a tűzvédelmi tervezők bevonásával, a teljeskörűség érvényesítésével a módosítások során. A másik jellemző probléma, amikor a bérbeadó – általában költséghatékonysági szempontok alapján – nem szakcéggel végezteti el az oltórendszerek ellenőrzését és szükség esetén a kötelezően elvégzendő módosításokat. Ez több szempontból is problémát jelenthet. A rendszerek átalakítása során általában
Figyelem: Az új OTSZ jobban seper! Korábban még évi 10 sprinklerfej növekményig az OTSZ lehetővé tette, hogy a létesítési – módosítási – engedélyeztetés elkerülhető legyen. A 2020 január 22-től hatályos új OTSZ ezzel a lehetőséggel már nem ruházza fel a megrendelőket-kivitelezőket! Minden módosítás engedélyköteles. Bérlői „partizánkodás” Külön kell említeni azokat a problémákat, amelyek a bérlői „partizánkodás” eredményei, mint például
A funkcióváltás egy példán bemutatva: a bérbe adó sprinklerezett területként hirdeti meg az eddig irodaként (a legalacsonyabb kockázatra méretezett sprinklerrel) használt területet, amit az új bérlő már festék raktárnak kíván használni. Erre az új kockázatra pedig nem alkalmas a beépített oltórendszer. Ebben az esetben a bérbeadó és a bérlő is nyugodtan alszik, hiszen a sprinkler majd végzi a dolgát tűz esetén! Azt a tűzvédelmi szakembernek kell tudnia, hogy a funkcióváltás miatt bekövetkezett kockázati szint változás következtében veszít eredeti hatékonyságából.
Karbantartási anomáliák Kissé szégyenkezve ugyan, de kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a szakcégek sem állnak mindig a magaslaton, azaz a karbantartáson is van még mit javítani. Hiszen létezik még a „papíralapú” karbantartás, ami teljes mértékben ellentmond a hatékonyság biztosításról alkotott képnek. A több, mint 20 éves beépített oltórendszerrekkel kapcsolatos tapasztalatom alapján mondhatom, hogy szerencsére egyre csökkenő mértékben, de még mindig vannak olyan felelőtlen emberek, akik csak papíron végzik el a szükséges teendőket és sajnos a valóságban semmilyen erőfeszítést nem tesznek ennek tényleges gyakorlati megvalósítására. Ennek jelentős következményei vannak az oltórendszerek hatékonyságára, de mindenki szerencsétlenségére, ezekre az esetek 90%-ban csak oltáskor derül fény. Milyen problémákat okoz mindez?
Ez a probléma jellemzően az őszi lehűlő illetve a tavaszi felmelegedő időszakban jelentkezik. Ősszel a rendszerben lehűlő levegő nyomása csökken, aminek következtében a levegő utánpótlás többször működik és a környezethez képest melegebb levegőt táplál be a csőhálózatba. Ez a meleg levegő a hideg csőfallal érintkezik, a levegőben lévő pára lekondenzál a cső falán, és optimális esetben a kondenz gyűjtőhöz áramlik. Amennyiben a kondenz ürítése vagy megfelelő kezelése nem történik meg, úgy a csőben jégdugó keletkezik megrongálva azt, ami a fagy szorítása után láthatóvá is válik. Egy minimális karbantartási energia megtakarítással akár napokra is működésképtelenné lehet tenni egy komplett rendszert.
Csízi Béla műszaki vezető
Ezt a hírt eddig 1375 látogató olvasta. |