|
Híreink         Szakmai linkek Szaknévsor |
VII. Földtani Veszélyforrások Konferencia2009. június 22.
Program: VII. Földtani Veszélyforrások Konferencia 2009. június 11. (csütörtök) 09.30 - 09.45 megnyitó, üdvözlések Szabados Gábor Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Dr. Hoffmann Imre Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság Haas János Magyarhoni Földtani Társulat Madaras Attila Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium 09.45 – 10.10 Madaras Attila: Felszínmozgások veszélyelhárítása 2007–2008. 10.10 – 10.35 Hoffmann Imre: Földtani veszélyek ellen a katasztrófavédelem igazgatási rendszerében 10.35 – 11.00 Oszvald Tamás: Az elmúlt két évben történt… 10.45 – 11.00 Szünet Levezető elnök: Madaras Attila (NFGM) 11.00 – 11.20 Oltvölgyi Eszter: Közép-Dunántúli Operatív Program nyújtotta pályázati lehetőségek, korábban benyújtott pályázatok tapasztalatai 11.20 – 11.40 Gálos Miklós: Pergő sziklafalak állékonysága 11.40 – 12.00 Kneifel Ferenc: Rejtett veszélyek a felszín közelében 12.00 – 13.30 Ebéd 13.30 – 13.45 Cégismertetők Levezető elnök: Oszvald Tamás (MBFH) 14.00 – 14.20 Kraft János: A dunaszekcsői magaspart 2008. évi mozgásának rövid áttekintése 14.20 – 14.40 Mentes Gyula, Újvári Gábor, Bányai László, Gyimóthy Attila, Holler Ildikó: A dunaszekcsői földcsuszamlás mozgásvizsgálata 14.40 – 15.00 Zilahi-Sebess László, Kovács Attila Csaba, Gúthy Tibor, Hegedűs Endre, Csabafi Róbert: Komplex geofizikai vizsgálatok a megcsúszott dunaszekcsői löszfal környezetében 15.20 – 15.40 Prakfalvi Péter: Észak-magyarországi földtani veszélyforrások esettanulmányai a jogszabályi háttér tükrében 15.40 – 16.00 Mentes Gyula: A dunaföldvári partfal mozgásainak kapcsolata különböző hidrológiai folyamatokkal 16.20 – 16.40 Hozzászólások - vita 18.00 Fogadás 2009. június 12. (péntek) Levezető elnök: Madaras Attila (NFGM) 09.00 - 09.20 Szemesy István: Fúrt – injektált, merev mag rudas talajhorgonyok alkalmazása felszínmozgások stabilizálásánál 09.20 - 09.40 Vendrei Mária: 09.40 - 10.00 Illyés Tamás: Folyamatos ároknyitású technológia rövid bemutatása alkalmazásának lehetőségei rézsűcsúszásos területeken 10.00 - 10.20 Szünet 10.20 - 10.40 Leél-Őssy Szabolcs: Az építkezések hatása a termálkarsztos barlangok feltárására a Rózsadombon. 10.40 - 11.00 Trauer Norbert: Hollóháza, Ady Endre utcai földcsuszamlás 11.00 - 11.20 Huzella Gábor: Lejtőmozgás monitoring a SolData gyakorlatában 11.20 - 11.40 Madaras Attila, Oszvald Tamás: Hozzászólások - Zárszó Földtani veszélyek ellen a katasztrófavédelem igazgatási rendszerében Hoffmann Imre Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, BUDAPEST Az előadáson bemutatásra kerül a katasztrófavédelem irányítási rendje, azon belül a hivatásos szervek, valamint a Kormányzati Koordinációs Bizottság döntés-előkészítő szervei különös tekintettel a Földrengés Elleni Védekezési Munkabiztosságra. Általánosan bemutatásra kerül a megelőzés-, veszélyhelyzetkezelés-, helyreállítás időszaki feladatok. Külön bemutatásra kerül az együttműködés rendje, valamint a hivatásos katasztrófavédelmi szervek részvétele a decentralizált vis maior keret felhasználásának eljárási rendjében. Az elmúlt két évben történt Oszvald Tamás Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, BUDAPEST Előadásomban, vagy inkább fényképes beszámolómban az elmúlt két év eseményeiről, illetve inkább azok emberi oldaláról számolok be. Részben rögzítve azt a tényt, hogy a tervszerű munkák mennyiségének csökkenése miatt a veszélyelhárításban dolgozó szakcégek leginkább profilváltással tudnak életben maradni. A profilváltás sok esetben a szakemberek cserélődésével is jár. Ennek eredménye lehet, hogy lassan kikopnak azok a szakemberek, jellemzően vájárok, aknászok, vágatfalazásban gyakorlott kőművesek stb., akik biztonsággal tudnak a felszín alatt, vagy éppen omlásban dolgozni, vagy meg tudják ítélni, hogy egy földcsuszamlásba lehet-e, érdemes-e, beleavatkozni, illetve mit lehet vele kezdeni. Nyugodtan nevezem ezeket a cégeket is kisebb tudásközpontnak, hiszen speciális ismeret birtokában képesek elvégezni az adott feladatot. A települések vezetői is nehéz helyzetben vannak, hiszen a jelenleg a régiókhoz leosztott pályázati rendszerben a veszély-elhárítási munkákat fejlesztési beruházásokkal kell versenyeztetniük. Elmaradnak a tervszerű veszélyhelyzet megelőző pince falazások, tömedékelések, az omló partfalak biztosítása, a felszíni, felszín alatti vízrendezések hogy földcsuszamlás ne alakulhasson ki. Marad a vis maior keret, ami a bekövetkezett károk felszámolására szolgál, de ami nem biztosítja, hogy az emberek biztonságosan közlekedhessenek az útjaikon. Beszámolok azokról az emberekről, akik a vis maior esetek helyszínén ismertem meg, akik konkrét elszenvedői a földtani környezet tönkremenetelének. Nem egy esetben egész vagyonuk, a lakásuk a tét. De nem akarom teljesen egyoldalúan bemutatni a helyszíneket. Kell szólni arról is, hogy maguk az ott élő emberek alakítják ki sok esetben a konfliktus helyzeteket, a meggondolatlan pincevájásokkal, a lejtőláb elhordásával kialakított partfalakkal, földcsuszamlásokkal. Talán az én, vagy a mi hibánk is, hogy nem találtuk meg azt a módot, fórumot, médiát, ahol szélesebb körben mondhatnánk el, hogyan kerüljük el a földtani veszélyforrások kialakulását. Dunaszekcsői magaspart 2008 évi mozgásának rövid áttekintése Kraft János Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, Pécsi Bányakapitányság, PÉCS Jelentős mennyiségű kőzettömegek változatos időbeliséggel történő áthelyeződését eredményező felszínmozgások között előkelő helyezésekkel szerepelnek a Duna jobb oldalán található magasparti területek (pld.: Érd, Ercsi, Rácalmás, Dunaújváros, Dunaföldvár, Paks stb.). Egyik közös sajátosságuk, hogy a mozgásos események nemcsak egyszeriek, hanem szélsőségesen eltérő időközönként megismétlődőek. Dunaszekcsői magaspartra is érvényes e sajátosság, hiszen a 2008. február 12-én látványos részletével megmutatkozott mozgás olyan területet érintett, ahol mérnökgeológiai, morfológiai stb. szempontok alapján már előre jelezhető volt bekövetkezése. Így valójában az évek óta várt eseménysorozatnak olyan látványos epizódja történt, mely a Duna meder és a magaspart tetőszintje közötti 70 m-es vastagságú – elsősorban löszváltozatokból álló – kőzettér állapotváltozását és áthelyeződését eredményezte. A dunai magaspartoknál csak kevés helyen adatott meg az a lehetőség, hogy a mozgás bekövetkezése előtt 8 évvel korábban megkezdődhettek a terepbejárások, felvételezések. Vissza nem térő lehetőség volt a határozott morfológiai átalakulás előtti állapotokkal és a fokozatosságot jelentő részletekkel a mozgás fejlődését több éven keresztül végigkísérni. Így a megalapozottan várt aktívabb állapot előtt 1,5 évvel korábban lehetett óvintézkedéseket kezdeményezni. Az állandóan változásban lévő aktuális helyzet értékelésével pánikkeltés nélkül lehetett előzetesen lehatárolni a valós és a távlati veszélyeztetésnek kitett területeket, továbbá a nem megismételhető geodéziai mérések is megvalósulhattak. A korábban megmutatkozott szeletes földcsúszások által már hatásosan alakított vagy előkészített helyszínen (Szent János-hegyen és Várhegyen) jelentős oldalirányú területbővüléssel alakult ki a rogyásos suvadás. A hosszas előkészületéhez viszonyítottan rövid idejű eseményt megelőző terepi jelenségek néha önállóságot is jeleztek annak ellenére, hogy egyértelműek voltak és mindenhol a később bekövetkezett esemény előjeleként mutatkoztak. Az utólagos értékelés szerint a jelenségek sorrendisége nem tért el a sokáig rejtetten zajló folyamat törvényszerűségeitől. Az egyre inkább gyorsuló ütemű azonos irányba tartó tovább fejlődés állandóan követhető volt, majd a fokozatosan fellépő aktivitást is jól érzékeltetve következett be a teljes mozgásos folyamat fő eseménye. A rogyásos suvadás legaktívabb 3 napja alatt összesen 1 150 000 m3 kőzettömeg helyzete vagy állaga módosult. Végül 8 ha területen alakultak ki határozott változások (süllyedés, előre vagy hátra billenés, árkolódás, kiszakadás, omlás, hámlás, sárfolyás, terepemelkedés, félsziget keletkezése stb.). A rogyásos suvadás tetőszinti lezökkenésének helyén végül 45 000 m3-nyi anyaghiány keletkezett. A lábvonali ártérben megemelkedett terület nagysága a félszigettel együtt néhány napon belül 18 000 m2 lett. A magaspart lábvonalában a korábbi állapotokhoz viszonyítottan 1–3 m-rel megemelkedett területen február 15-én 37 000 m3 anyag-többletet lehetett utólagosan azonosítani. A lezökkenés helyén és a megemelkedett helyszínek közötti különbséget (8 000 m3) részben a Duna azonnal megkezdődő „elhabolása”, részben a lösz roskadása, szerkezeti összeesése magyarázza és igazolja. A dunai árvizekhez szorosan kapcsolódó kialakulás és fejlődés főbb szakaszaival került megismerésre. Az éveken át végig kísért esemény természetesen nem nélkülözte az egyediségeket, ám nagy vonalakban mégis jó megegyezést mutatott a korábbi esetekkel. Látványos időszakának megkezdődése, majd kb. 7–8 órán át zajló legintenzívebb szakasza után fokozatos lanyhulása kiegészítő eseményekkel (régi mozgások szeleteinek billenése, belső szakadási vonalak árkolódása stb.) napokon keresztül valósult meg. Napjainkban a rogyásos suvadás területe, valamint a szomszédságában megismételten aktivitást mutató helyszínek állapota arra utal, hogy a jövőben is számítanunk kell újabb mozgások keletkezésére. A véglegesen még nem befejeződött rogyásos suvadás tapasztalatai megkövetelik, hogy a dunaszekcsői magaspartot továbbra is figyelemmel kísérjük. Alkalmazkodnunk kell azon helyzethez, hogy az újabb mozgások a közeli lakóterületre is átterjedhetnek, hiszen a kőzettér nem megváltoztatható és az időszakosan fellépő, majd fokozatos aktivizálódást eredményező folyamatok továbbra is akadályoztatás nélkül érvényesülhetnek. A dunaszekcsői földcsuszamlás mozgásmonitorozása Mentes Gyula, Újvári Gábor, Bányai László, Gyimóthy Attila, Holler Ildikó MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, SOPRON
A mérések 2007. év októberének elején kezdődtek meg és a GPS mérések rendszeresen ismétlődtek a mozgássebességektől függő időközönként, míg a dőlésmérés napjainkig folyamatos. A GPS technika által biztosított adatok a mozgások térbeli jellemzőiről adtak
Köszönetnyilvánítás: Ez az előadás az OTKA 78332 számú projekt keretében készült. Komplex geofizikai vizsgálatok a megcsúszott dunaszekcsői löszfal környezetében Zilahi-Sebess László, Kovács Attila Csaba, Gúthy Tibor, Hegedűs Endre, Csabafi Róbert Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, BUDAPEST 2008. február 12-én a Dunaszekcsőnél található löszfal mintegy 300 méter hosszan 30–35 méteres sávban több mint tíz métert süllyedt a Vár- és a Szent János hegy Duna felőli oldalán. Néhány órával később a széttört és mélybe süllyedt lösztömeg kis zátonyt „tolt ki” maga előtt a folyómederbe, mely másnapra már félszigetté alakult. A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet egy komplex geofizikai vizsgálatsorozatot – aktív és passzív forrású szeizmika és Mérnökgeofizikai Szondázások (MGSZ) – végzett a területen a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal megbízásából. Már február 17-én telepítésre került a hat állomásból álló passzív szeizmikus megfigyelő hálózat. Ezeken a folyamatosan regisztráló műszereken a kutatási terület kisméretű, nanoszeizmikus jeleinek megfigyelése történt. A kis energiájú szeizmikus emissziók azonosítása után két főbb forrásterületet tudtunk azonosítani, melyet előadásunkban be is mutatunk. Mérnökgeofizikai Szondázásokat 4 ponton végeztünk, 2 helyen a megcsúszott löszfal lábánál és két ponton ettől északra, a 2008-as mozgások által nem érintett területen. A regisztrált görbék és a korábbi fúrások alapján meghatároztuk löszösszlet egyszerűsített szerkezeti képét. Március elején végeztük el az aktív forrásos szeizmikus mérést, melynek során a löszfal lábánál és a tetején is elhelyeztük forrás és érzékelő pontjainkat. A szeizmikus tomográfiás feldolgozás eredményein jól azonosítható a megcsúszott löszdarab. A reflexiós eredményekre alapozva meghatározható a partfalmozgás északi határánál egy jelentős, mély szerkezeti zóna (300–350 m-es mélységig) mely a szeizmikus tomográfián és a felszínközelében az MGSZ adatokon is jól azonosítható. Észak-magyarországi földtani veszélyforrások esettanulmányai a jogszabályi háttér tükrében Számos földtani veszélyforrással összefüggő államigazgatási eljárást telepítenek a jogszabályok a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal és a dekoncentrált szervei részére. Az előadás tételesen vizsgálja ezeket és esettanulmányokkal támasztámasztottan mutat rá, mind a megkeresések, mind a kialakított állásfoglalások problematikájára, nehézségeire. Javaslatokat tesz a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézésre és kitér arra is, hogy mely témakörben, milyen megalapozottságú állásfoglalások alakíthatók ki. Felhívja a figyelmet, hogy adatbázisaink egy része aktualizálásra, folyamatos bővítésre szorul. A dunaföldvári partfal mozgásainak kapcsolata különböző hidrológiai folyamatokkal Mentes Gyula MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, SOPRON
Vizsgálataink során kimutattuk, hogy a fent felsorolt paraméterek hatása összegződik és a partfal azonos irányú dőléseit okozzák. A mért dőlésirány magyarázatot szolgáltat arra, hogy miért majdnem mindig azonos helyen történnek az omlások, csuszamlások. Fúrt – injektált, merev magrudas talajhorgonyok alkalmazása felszínmozgások stabilizálásánál Szemesy István SYCONS Kft., Nagykovácsi A már bekövetkezett – víz által okozott – felszínmozgások stabilizálásánál az egyik fontos feladat annak a megoldása, hogyan lehet biztonságosan eltávolítani a megmozdult, áthalmozott, fokozatosan átázó talajtömeget a helyreállítási munkák idejére, vagy esetleg véglegesen elszállítani. A felszínmozgás megtörténte után, a mozgások befejeztével a korábban megmozdult talajtömegben általában egy nagyon labilis új egyensúlyi állapot jött létre, mely hosszabb, rövidebb ideig fennáll, azt a látszatot keltve, hogy most már újabb mozgásra nem kell számítani. Ennek a hamis biztonságérzetnek tulajdonítható, hogy a sok esetben utakra, vasúti pályákra, egyéb használatban lévő területre lecsúszott talajtömeget különösebb állapotmegőrző intézkedések nélkül elkezdik kitermelni és elszállítani. A lecsúszott föld elszállításával éppen a további mozgásokat megakadályozó megtámasztó talajtömeget távolítják el, s sok esetben éppen ezzel idéznek elő újabb fölmozgást. A felszínmozgások szakszerű stabilizálásánál éppen ezt a munkamenetet kell a leginkább körültekintően előkészíteni, emiatt a talajban kialakult csúszó-lapok mögötti, még meg nem mozdult terület stabil állapotának megőrzése a munkavégzés idejére alapvető fontosságú. Ennek a fontos és nem éppen veszélytelen földkitermelő/elszállító munkafázisnak biztonságos elvégzését nagymértékben megkönnyíti a fúrt – injektált, merev magrudas talajhorgonyok alkalmazása, mellyel a még meg nem mozdult talajtömegek akár ideiglenes, akár végleges jelleggel stabil, biztonságos állapotban megőrizhetők. A fúrt – injektált, merev magrudas talajhorgonyok nemcsak a felszínmozgások stabilizálásánal alkalmazhatók előnyösen és gazdaságosan, hanem többek között nagymélységű függőleges, vagy közel függőleges falú munkagödrök oldalfalainak megtámasztásánál, megmozdult támfalak helyreállításánál, szádfalak kihorgonyzásánál, függőleges mikrocölöpként kialakítva pedig tornyok, kémények alapozásánál, süllyedő épületek alap-megerősítésénél. Az előadás a fúrt – injektált, merev magrudas talajhorgonyok kialakításának ismertetése után részletesen bemutatja két közelmúltban kivitelezett hazai felszínmozgás stabilizálási munkánál ezen talajhorgonyok alkalmazásának előnyeit. Ezt követően bemutat néhány szintén Magyarországon kivitelezett példát talajhorgonyokkal történő munkagödör megtámasztásra, veszélyessé vált híd támfalak megerősítésére, nagyméretű műemlék pincék boltozatának tehermentesítésére, s mikrocölöpként való alkalmazással üzemelő bevásárlóközpontban az éjszaki üzemszünet alatt a süllyedő mozgólépcső alap megerősítésére. Urbanizáció kontra pincerendszer Egerben a Szépasszony-völgyben Vendrei Mária Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, EGER Ha Magyarországon szóba kerül Eger neve, mindenki ismeri és elsőre két dolgot említenek, a Várat és a Szépasszony-völgyet. A levéltári adatok szerint Egerben a várostól Ny-ra a Szépasszony-völgyben 1774. után kezdték meg a pincék vágását. Az elmúlt évszázadok alatt a két elkülönült terület növekedésnek indult. A város terjeszkedett, és a pincék száma is megnövekedett. A két korábban elkülönült terület ma már fedi egymást. A XXI. századi kulturált borfogyasztás igényli a közművesítést. Ennek következtében a meglévő értékek, építészeti örökségünk védelme, jogos és vélt ellentéteket szül az építés, a fejlődés, és a használati érték növelése során. A megfelelő védelemről a szabályozás, a tervezés, az engedélyezés, a kivitelezés, és a használat során egyaránt gondoskodni kell. Az elmúlt évek során megismert jó és rossz példák szolgálnak tanulságul a munka folytatásához. A barlangok és az építkezések kölcsönhatása a Rózsadombon Leél-Őssy Szabolcs ELTE TTIK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, BUDAPEST A hidrotermás barlangok a legtöbb esetben zárt, kaverna-szerű barlangok, amelyek teljesen függetlenek a felszín topográfiájától, a felszíni vízfolyásoktól, ezért felfedezésük csak mesterséges feltárások létesítése esetén, véletlenszerűen lehetséges. 110 évvel ezelőtt a budai Rózsadomb térségében két, alig néhány méteres kis barlang lehetett ismert: a Molnár János-barlang és az Erdőhát úti-barlang kezdeti szakasz. Ma kb. 40 km-nyi barlangjáratot ismerünk ugyanitt, köztük 7 olyan nagy barlangot, amelyeknek a járathosszúsága egyenként is meghaladja a 2 km-t. A XX. század első felében a Szépvölgyi út környékén nyíló kőbányák művelésének voltak köszönhetők a felfedezések. Így tárták fel (időrendi sorrendben) a Harcsaszájú- és a Pál-völgyi-barlangot, majd a Mátyás-hegyi-barlangot is. Később, a kőbányászat visszaszorulásával, ahogy a házak egyre feljebb kúsztak a hegyek lejtőin, az építkezések: az alapozó gödrök, az építkezéshez szükséges helyi kőanyag kitermelése, ill. a lakóövezethez kapcsolódó kommunális munkák (pl. csatornafektetés) eredményezték a legtöbb barlangfeltárást. Az első ilyen felfedezés a Szemlő-hegyi-barlang volt, majd jött a Ferenc-hegyi- és a József-hegyi-barlang. Az elmúlt 3 évtizedben kutatótársaimmal kb. 3 tucatnyi helyszinen dolgoztunk a Rózsadomb körzetében, ahol barlangindikációk kerültek elő az építkezések során. Összesen 20 kisebb-nagyobb önálló barlangot tártunk fel. Bár látható kapcsolat nincs a felszín és a barlangjáratok között, a valóságban sokszor aktív kölcsönhatásban vannak egymással: mindkettő veszélyezteti a másikat. Az egyre erőteljesebb beépítés, a felszín vízzáró módon történő leburkolása részben elzárja a barlangok természetes vízutánpótlását, egyes, a leszivárgó hideg vízből kiváló ásványok képződése megszűnik. Másrészt növekszik a koncentrált vízbefolyás lehetősége (nyomócső törések, csatorna szivárgások). Ezek nagymértékben szennyezik a képződményeket és a források vizét, Számos barlangi csepegő vízminta elemzés igazolja ezt. A vízbetörések emellett omlásokat idéznek elő, amik visszahathatnak a felszínre. Ez következett be 1986-ban a Józsefhegyi/II.-barlang esetében, ill. a Rómer Flóris u. 52-ben 1985-ben. Számos épületkárért nem is a barlangi mozgásokat teszik felelőssé. Az a ritka földtani adottság, hogy egy nagyváros házai alatt (részben még feltáratlan) barlangjáratok húzódnak, szükségessé teszi, hogy mind a természetvédelmi értékeket figyelembe vegyék az építkezéseknél, mind a barlangfeltárások és vizsgálatok csökkentsék az épített környezetre gyakorolt veszélyeket. Ebben az ügyben történtek már lépések (pl. a barlangveszélyességi zónabeosztás kidolgozása, mérnöki pontosságú barlangfelmérések), de még ugyancsak sok a tennivaló. Ezt a hírt eddig 3332 látogató olvasta. |
2009. június 10. – június 12. között a dobogókői Hotel Manréza adott otthont Magyarhoni Földtani Társulat rendezésében zajlott konferenciának, amelynek házigazdája a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal volt. Az elmúlt időszak veszélyforrásai közül kiemelt figyelmet kapott a kaposszekcsői magaspartfal omlása. A konferencia programját és az előadások összefoglalóit adjuk közre.
