Megállapítható, hogy szerencsére vannak tűzoltók ebben az országban, akik nem csupán ötletekkel bírnak, nem csak megfogalmazzák azokat, hanem lépnek is, még akkor is, ha tudják mennyi buktató áll előttük, vagy inkább éppen, azért mert – mint a cikkből talán kiderül – fogalmuk sincs róla.

 

Megállapítható az is, hogy a gyakorlati tűzoltói munka során szerzett tapasztalatoknak köszönhetően megfogalmazott, többnyire segítő szándékú és építő jellegű gondolatok sajnos nem a megfelelő módon, megfelelő formában jutnak el az illetékesekhez, ha eljutnak egyáltalán, és eljutva sem mindig lelnek megértő fülekre és tenni kész kezekre.

 

Az is megállapítható, hogy bár az informatikai fejlődésnek köszönhetően hamarabb értesülhetünk arról, hogy elhunyt Michael Jackson, mint ahogyan megtudjuk, hogy a telekszomszédunkkal mi történt, mégis mennyire hiányosak olykor a szakmai ismereteink.

 

Arról már nem is beszélve, hogy mindebben az információáramlásban mekkora károkat tud okozni az előzetes tájékozódást minden téren mellőző, tényszerűtlen, hiányos vagy valótlan „tényeket” felsorakoztató, félreinformáló nyugodtan kijelenthetjük, hogy felelőtlen tudósítói tevékenység. Mert ha hírről van szó, az legyen tényszerű, szubjektív megállapításoktól mentes közlés. Saját véleményünket megfogalmazó, kinyilatkozásokat tartalmazó tudósítás esetén viszont a szerző kötelessége az előzetes körültekintő informálódás, a jogszabályok és a leírt témakör szakmai környezetének megismerése. A közlő felelőssége pedig a „fércművek” megjelentetése, avagy kigyomlálása, különben hosszabb távon hiteltelenné válik olvasóközönsége előtt és marad számára csupán a fércművekre éhezők sekélyes tábora.

 

 

Őszinte tiszteletet érdemel mindenki, aki munkája során nyitott szemmel járva, fogékonyan a körülötte zajló történésekre, jobbító szándékkal többet kíván tenni, mint amit a beosztásánál fogva elvárnak tőle. Ők viszik előre a szűkebb és tágabb közösségeket, ők a fejlődés mozgatórugói. Ők készek és képesek majd továbbadni a tudást és tapasztalatot társaiknak, utódaiknak. Elismerés illeti ezért őket.

 

Ugyanakkor tegyék ezt a közösségi normáknak, előírásoknak, követelményeknek és szabályoknak megfelelve, azokat betartva, vagy ne nevezzék tevékenységük eredményét annak, aminek nevezni szeretnék, jelen esetben „tűzoltóautónak”, mert nem az! A „tűzoltóautónak” kikiáltott jármű nem más, mint egy plató nélküli „duplafülkés” áruszállító járműalvázra készített málhatároló felépítmény, a benne elhelyezett tartállyal és egy jelentéktelen teljesítményű szivattyúval. Két, sokéves tapasztalattal rendelkező tűzoltóról el lehet képzelni azt, hogy nem rendelkeznek kellő tűzoltógépjármű tervezési, engedélyezési, gyártási tapasztalattal és ezért ez a jármű is dicséretükre válik. Ugyanakkor valószínű a tudósító szerencsétlen megfogalmazásának kell tekinteni, azt a mondatrészt miszerint „a különböző tűzoltógépjárművek, az azokba szerelt technikák és segédberendezések szolgálati feladatok során tapasztalt működésének és hibáinak ismeretében..” jutott a két autóépítő odáig, hogy ez a jármű most már mindenben jobban megfelel az ország tűzoltói igényeinek, mint bármely más jelenleg használatos tűzoltójármű.

Megjegyzendő a tudósítás nyitott kérdésként hagyja, hogy milyen járműről van szó valójában, mivel főként az 1000 literes tartályt és a 250 liter/perces szivattyút említi, a szükségesség indoklásánál azonban már mintha inkább mentési feladatokat ellátó műszaki mentő járműről lenne szó.

 

Folytatva a gondolatot a „tűzoltóautónak” vannak mindenki számára evidens és a szakmai elvárások alapján megfogalmazott szabványos jellemvonásai és ismérvei. Az előzőek közé tartozik pl., hogy hazánkban többnyire RAL 3000-es tűzoltó piros színűek ezek a járművek, rendelkeznek megkülönböztető, hang és fényjelzéssel, kommunikációs eszközökkel stb. Az utóbbi ismérveket azonban szigorúan rögzíti a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990 (IV. 12) KöHÉM rendelet, a tűzoltógépjárművek általános követelményeit és biztonsági jellemzőit tartalmazó MSZ EN 1846-2 honosított-harmonizált szabvány, valamint a tűzoltógépjárművek vizsgálatáról és tanúsításáról rendelkező 26/2004. (VI. 11) számú BM rendelet. Természetesen az előzőeken túl számos szabvány és jogszabályi előírás vonatkozik a komplett tűzoltó gépjárműre és annak részegységeire, melyeket a tervezés és gyártás fázisaiban az engedélyezés és forgalomba helyezés érdekében be kell tartani. Ezek együttesen hivatottak azt a célt szolgálni, hogy a tűzoltógépjármű megfeleljen az uniós és a nemzeti követelményeknek egyaránt.

A teljesség igénye nélkül néhány a vonatkozó előírások közül az előzőekben említetteken túl:

 

 

A felsoroltakból talán érzékelhető, hogy a tűzoltógépjárművekre összességében kötelező alkalmazni az előírásokat, hiszen attól még nem nevezhető tűzoltóautónak egy jármű, hogy van rajta tartály, szivattyú és némi felszerelés. Az előírásoknak való megfelelés azonban nem csak a kivitelezés során ró feladatokat a gyártóra, hanem részben hatóság által, részben akreditációval rendelkező tanúsító intézet által is igazolni kell a megfelelőséget. Természetesen ezeknek a tanúsító vizsgálatoknak és a kérelmekhez csatolt engedélyezési tervek elkészítésének ára van. A komplett engedélyezési tervdokumentáció, a megfelelőségi tanúsítási eljárás és a forgalomba hozatal költsége önmaga eléri az 1.2 millió Ft-ot. Ettől kezdve számoljuk majd együtt a 6 m. FT-os autó, majdani vevőjét terhelő többletköltségeit!!!

 

 

Ugyanez a törvény rögzíti a „Tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány” fogalmát miszerint ez a tanúsítvány:

 

Amennyiben egy tűzvédelmi terméknek mégsincs jogszabály által előírt biztonságossági követelménye (a tűzoltóautónak amint az előző példák jól érzékeltetik több száz oldalon megfogalmazott biztonságossági, és egyéb előírásnak kell megfelelnie) akkor a törvény szerint az csak az OKF, vizsgálaton alapuló hatósági engedélyével forgalmazható. / tv. 13. § (2) bekezdés /

 

Talán sok tűzoltó olvasó emlékszik rá, hogy pezsgő vitát váltott ki a felhasználók körében egy az elmúlt években vásárolt félnehéz kategóriájú gépjárműfecskendő fülkéjének belső mérete. A legénységi fülkerészben 4 tűzoltó foglal helyet, komplett védőfelszerelésben, a légzőkészülékek a hátfalra erősítve. A kifogás a fülke szélességének és a lábak ülőhelyzetben történő elhelyezésére rendelkezésre álló hely szűkös voltában fogalmazódott meg. Az MSZ EN 1846-2 szabvány a fülke szélességére könyökmagasságban mérve négy ülőhely esetén 1800 mm minimális távolságot, az utóbbira egy üléssoros fülke esetén min. 300 mm-t ír elő. Mindkettőt teljesítette a szóban forgó fülke, mégis szűknek érezte azt az állomány. A Fiat Ducato legénységi fülkéjének könyökmagasságban mért belső szélességére és lábhely méretre nem lehetett találni gyári adatot az interneten, de inkább tűnik munkásokat is szállító teherautónak, mint tűzoltósági legénységi fülkének.

 

Számolhatóak azonban a tömegadatok. Bár szűkösek a pontos típus beazonosításához szükséges adatok, vélhetően egy Ducato 100 Multijet 33-as vagy 35-ös duplakabinos járműről van szó, melynek megengedett össz gördülőtömege 3300 kg, a jármű saját tömege a könnyebb 33-as alvázat feltételezve 1795 kg. A személyzetre, egyéni védőfelszereléseikre, a felépítményre, a szivattyúra, gyorsbeavatkozókra, az 1000 liter vízre és annak tartályára, a habanyagra, a feszítő vágóra és egyéb málhafelszerelésekre, a még fel nem szerelt kéklámpákra, szirénákra marad 1505 kg. 1 tűzoltó bevetési tömegére a szabvány 95 kg-ot határoz meg, 6x95=570 kg. Ehhez hozzászámolva az 1000 liter víz 1000 kg-ját felmerül a kérdés, hol marad a felépítmény, a tartály, a kéklámpák, a habanyag, a málhafelszerelések szállításához szükséges teherbírás. Hogyan fogja ezt a járművet forgalomba helyeztetni a tulajdonosa? (Meglehet, hogy az internetről letöltött gyári adatok tévesek - ami ugyan nem valószínű - ebben az esetben elnézést a számítás eredményéért.)

 

A korábban felsorolt előírások rendelkeznek a tengelyterhelésekről, a statikus és dinamikus stabilitásról, a fülke belső kialakításáról, a légzőkészülék tartók kötelező tanúsíttatásáról, a felépítmény málházásáról, a tetőmálházásról, a szirénák hangerőméréséről, a kéklámpák láthatóságáról. De rendelkeznek a megépített jármű fotóján egyáltalán nem látható hátsó kéklámpákról is, a szivattyú zajszintjéről, a málhatér ajtók zárhatóságáról, a visszajelzésekről, a málházott teljes terhelésű jármű oldaldőléséről, a kapaszkodóképességről, a fellépők, kapaszkodók, zárak, reteszek, ajtók stb. munkavédelmi megfelelőségi vizsgálatáról, a málhatérben elhelyezett felszerelések biztonságáról és a kötelező tervdokumentációkról, valamint gyártói nyilatkozatokról stb.

 

 

Az oltóvíz mennyiségének tömegadatot érintő problémája már elemzésre került, de nézzük a szivattyút. Amennyiben a jármű valóban megfelel a hazai tűzoltók oltási céljaira a 250 liter/perc teljesítményű szivattyújával és mint a szerző írja ugyan azt tudja mint egy Mercedes akkor nem érthető miért kértek eddig a tűzoltóságok 3000 liter/perces teljesítményű normál és nagynyomású, több alapvezeték és gyorsbeavatkozó kiszolgálására alkalmas szivattyúval szerelt járműveket? Vagy a tűzoltóképzés során értettünk valamit félre, ha tényleg elegendő egy tűzoltóautón ez a szivattyúteljesítmény.

 

Tisztelt gyártók és szerző! Biztosak abban, hogy azonos állásponton van az ország valamennyi tűzoltója önökkel? Biztos, hogy minden tűzhöz megfelelő ez a kapacitás? Hiszen még a tudósításban szapult Mercedes (feltételezem a 814-es TLF 1000-es fecskendőkre gondoltak) is NH 20-as 2000 liter/perc szállítási teljesítményű szivattyúval rendelkezik. És viszi a személyzetet és málhát túlterheletlenül. Igaz a hír szerint van egy súlyos hibája. 30 cm-el hosszabb!!!

Az hogy a tartályban lévő 1000 liter víz 13 percig elegendő és a tüzek többségét ezzel el lehet oltani, megint felvet néhány kérdést. Többek között azt, minek akkor a 2000 literes fecskendő? És miért van az, hogy négyszer több tűzoltóságnak még ez is kevés, hiszen többnyire 4000 literes fecskendőkre pályáznak? Ők biztosan képzetlenebbek, gyakorlatlanabbak vagy egész egyszerűen nem tudják mi a jó nekik. Az igazsághoz sokkal közelebb állna az a megfogalmazás, hogy szükség többféle eszközre van, de kijelenteni, hogy ez vagy az mindenre jó ez demagógia. Teljes erőből támogatandó az a törekvés, hogy legyenek a tűzoltóságokon könnyű kategóriájú, speciális feladatorientált járművek. Ezek valóban költségmegtakarítást jelenthetnek mind a beszerzés, mind a fenntartás során. Azonban a tűzoltóság feladatrendszere sokkal összetettebb annál, hogy egy 3,3 tonnás 1000 liter vizet szállító 250 l/p-es szivattyúval rendelkező járműről ki lehessen jelenteni, hogy az majdnem mindenre jó. Ennyire azért nem kellene visszafejlődni!

 

 

Jó lenne tudni milyen felszerelések találhatóak a járművön, már csupán a tömegadatok miatt is és az ár miatt is. Azt már látható, hogy gyorsbeavatkozó nincs csak egy csővég. A málhafelszerelések azonban lényeges elemét képezik egy tűzoltó járműnek. Egy fecskendő málhafelszerelése nettó 10-16 millió Ft. között változhat általában a felhasználó étvágyától függően. Márpedig 10-20%-os finanszírozási önrész mellett a tűzoltóknak általában megjön az étvágya, persze ez teljesen érthető. Ellenben, ha az az általános tűzoltói vélemény, hogy egy ilyen kicsi autó is elegendő, a hír megjelenését követő fórumos hozzászólásokban megfogalmazott 2 m Ft-nyi málhával, akkor a jövőben azt kellene igényelni a beszerzéseknél. A költségvetés biztosan nem tiltakozna ellene. Azt minden esetre jó lenne tudni, hol lehet 2 m Ft-ért olyan málhafelszerelés csomagot vásárolni, amely még műszaki mentő eszközöket és feszítő vágó berendezést is tartalmaz. A fórum hozzászólója közkinccsé tehetné ezt az információját! A valóságban egy egycsatlakozós szimultán benzinmotoros tápegység 2x20 méteres tömlővel, vágóollóval, kézipumpával, feszítőszerszámmal és lánckészlettel bruttó 13.000 EUR-nál kezdődik. Ez 275-ös árfolyam mellett 3.575.000, Ft. Már ez az egyetlen készlet is meghaladja a jelzett 2 m. Ft-ot. Ezt is számoljuk a költségekhez a további, most nem részletezett tételekkel (emelőpárnák, láncfűrész, áramfejlesztő, létrák stb.) együtt! Persze, ha mindezek nem kellenek, akkor miért igénylik mégis oly sokan?

 

Jelen állapotában eladva a járművet bizton állítható, hogy a jármű nem is lesz soha felszerelve megkülönböztető jelzéssel a közúti közlekedés céljainak megfelelően, és a tulajdonosa ezt nem tudja megoldani. Az előzőekben összefoglaltak rávilágítottak talán a miértre, azonban célszerű a vevőnek (de talán a gyártóknak sem árt) áttanulmányoznia a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló 33/2000. (XI. 29.) számú BM rendeletet is a szerződéskötés előtt.

 

 

 

Tisztelt jövőbéli kísérletezők! Azért nem gyártók, mert lehet, hogy nincs telepengedélyük gépjármű felépítmények gyártására. Talán ismerős az az ósdi vicc a verébről, a tehénről és a rókáról. Amikor szegény ázott, fagyoskodó verebet az arra járó tehén betakarja egy friss, meleg tehénlepénnyel. Majd megjön a róka, kihalássza és bekapja. Tanulság, nem mindig az akar rosszat, aki a fejedre csinál, és nem mindig az akar jót, aki kihúz belőle. Ha nincs telepengedély nem bölcs dolog szétkürtölni a világhálón a jogszabályok megsértését!

 

 

Kezdjük az árral. Az talán már mindenki számára látható, hogy az előzetesen beharangozott 8-10 millió Ft-os árból lehetetlen kialakítani egy közúti forgalomra alkalmas, vizsgázott tűzoltógépjárművet a megálmodott málhafelszerelésével együtt. Valóban lehet olcsóbb járműveket is készíteni, de az ország tűzoltóinak jelentős hányada még abból sem enged, hogy a 16 tonnás járműve 4x2-es kerékképletű legyen és ne 4x4-es. Pedig ez akár 5-6 millió Ft-al is csökkenthetné az árat és a szivattyúk valamint a tartályok is alacsonyabbra kerülhetnének. Szintén jogos elvárása a tűzoltóknak, hogy a jármű oldalsó málhaterei redőnyökkel záródjanak és ne a jármű szélességének felét kitevő oldalajtókkal. Persze egy ajtó pár ezer forintnyi vasanyagból kihozható, míg egy négyzetméternyi alumínium redőny ára rolóval és zárszerkezettel közel 100.000,- Ft. Arról nem beszélve, hogy a járműfelépítményre vonatkozó előírások megkövetelik a nyitott helyzetben történő biztonságos rögzítést, a málhatér világítást, a menet közbeni nyitva maradt ajtó vagy redőny visszajelzését a vezetőfülkében stb. (ilyeneket sem látni a járművet bemutató videón). Mint ahogyan biztosan többletköltséget jelentene a behajigált nyomótömlők helyett a biztonságos elhelyezést szolgáló, hevederrel záródó tömlőtartó fakkok kialakítása is. Ráadásul a tűzoltói igények alapján kerülnek megnyomásra a hevederek a tömlők „C” „B” jelzésével. Ugye mennyi bosszantó apróság! A szabványos tűzoltó gépjármű tartályára és annak alvázhoz rögzítésére szintén szigorú előírások vonatkoznak. A tartálynak rendelkeznie kell búvó nyílással, ürítő- és töltőcsonkkal, túlfolyóval, szintjelzővel, hullámtörővel stb. Ez mind a biztonságot és a kezelhetőséget szolgálja. A bemutatott autóba behelyezett 1000 literes vélhetően kiürült vegyszeres vagy habképző anyagos hordót nem kellene önhatalmúlag alkalmasnak minősíteni tűzoltói célra.  Talán tényleg szerencsésebb lenne olykor egyedileg beszerezni a járműveket, azonban az ehhez hasonló tudósítások láttán feltámad a kétség, hogy hova is jutna az ország technikai eszközállománya. Talán a MAD MAX filmek összetákolt járgányainak szintjére. Fogalmazzunk talán úgy: még sokunknak érnünk kell!

 

Az árkérdéshez tartozik az is, amit egy lelkes hozzászóló javasol, miszerint ha Magyarország tűzoltói 1,2 milliárd Ft. értékben közvetlenül a VW-től rendelnének 12 milliós tűzoltóautókat az biztosan örömmel megcsinálná. Eltekintve attól az egyszerű, de megkerülhetetlen ténytől, hogy ennyiből, felmálházott szabvány szerinti járművet nem lehet előállítani, számoljunk ismét egy kicsit. 1,2 milliárd Ft-ból legjobb esetben is 100 db autó jönne ki, persze ÁFA nélkül. A számítógépes vezérlésű, robotokkal felszerelt, sorozatgyártásra berendezkedett, évi több 10-100 ezer alvázat és autót gyártó VW valószínűen nem látná az évszázad üzletét abban, hogy hazánknak nekiálljon 100 db egyedi járművet tervezni és legyártani. Amit talán VW vagy MB tűzoltóautóként látnak a kedves olvasók azok egyike, sem a járműgyárakban készül, hanem felépítményező cégeknél. Arról már csak mellékesen szólva, hogy pár hete hazánkban négy tűzoltóság képviselői sem tudtak a tárgyalóasztal mellett megegyezni arról milyen is legyen az a jármű, melyre mind a négyen azonos gépjárművet megjelölve pályáztak.

Az ÖTE célú felhasználási javaslathoz szólva. Valóban jó lenne, ha akár ehhez, hasonló járművekhez juthatnának az ÖTÉ-k. De talán ismét tájékozódni kellene. Az ÖTÉ- technikai fejlesztésének támogatására ebben az évben 122.600.000,- Ft állt rendelkezésre. A pályázatokat elbírálva 297 ÖTE jutott támogatáshoz. Ez átlagosan bruttó módon elkölthető 412.795,- Ft-ot jelent.

http://www.langlovagok.hu/html/tuzvonal/412.shtml .