A 2010-ben megrendezett kiállításon az öt évvel korábbival szemben hiányoztak az átütő erejű újdonságok, fejlesztések (pl. LED technika, vezérlések stb.) a jellemző inkább a már széles körben elérhető technológiák felhasználása, finomítása és továbbfejlesztése, valamint sorozatszerű gyártmányok, részegységek bemutatása volt. A tűzoltógépjármű gyártók láthatóan törekednek az egységes arculat kialakítására, és a tipizált elemek (felépítményelemek, málharögzítők, vezérlőelemek, tűzoltás technikai elemek) felhasználására.  

Az elkészült végtermékeken azok gyártási volumenének mértéke nagyon jól nyomon követhető. Egyértelműen a nagyobb sorozatszámban készített (vagy arra tervezett) felépítményeknél és rögzítő elemeknél figyelhető meg a félgyártmányok és szerelési részegységek nagyobb arányú felhasználása, ami magával hozza a teljes körűen kidolgozott minőségellenőrzési és minőségbiztosítási rendszereket, hiszen akár saját gyártású az adott részegység, akár beszállítói rendszer biztosítja azt, a részegység elkészültével és a beépítést megelőzően több kontrollpont beiktatására is lehetőség van, ami egyértelműen az elkészült termék minőségének javulásához vezet. A kisebb szerelési egységekkel történő gyártás a későbbi utóélet gondozást is egyszerűbbé teszi, főleg ha olyan egységekkel dolgoznak a gyártók, amelyek egy-egy tűzoltójármű típuscsalád vagy akár a gyártási paletta minden elemébe is beépíthetőek.   

A járműgyártók a legtöbb Európai országból képviseltették magukat, azonban a fő kiállítók a Német, Osztrák, Cseh és Lengyel cégek voltak. A gyártmányokra jellemző volt, hogy a járműfeliratok tanúsága szerint a tűzoltógépjármű gyártók a saját országukban felmerülő igényeket elégítik ki és csak kisebb részben értékesítenek más országokba, tehát a kapacitásukat elsősorban a hazai megrendelések kötik le.       

A kiállításon látott felépítménynek alapvetően öt csoportba sorolhatóak.

Csavarozott profilokból készített felépítmények (pl. Iveco-Magirus, Ziegler, Schlingman, THT)

A csavarozott profilokból készült felépítményeknél a nagyobb gyártók általában speciálisan járműfelépítmény előállítására tervezett és megfelelő tervező szoftverekkel támogatott elemrendszerek felhasználása a jellemző. (A kisebb gyártók gépépítő alapelemeket használnak.) Ez a rendszer valójában a „hagyományos” hegesztett acél szelvényekből előállított felépítmények kiváltására készült (ami mint tudjuk a régi bognármunkával készült favázakat váltotta fel). Nagy előnye, hogy jól áttekinthető, terhelésmodellezése egyszerű, jól automatizálható és viszonylag képzetlen, akár szériánként más-más munkaerő is bevonható az elkészítésébe. Az igen kisszámú alapelem miatt az egyik legjobb technológia az egyedi és kis szériás gyártásához. A profilelemek anyaga alumínium, a kötőelemek általában horganyzott acél, ritkábban rozsdamentes acél elemek. Hátrányként érdemes megemlíteni, hogy a felépítés sajátosságai miatt a kötőelemeknél hosszabb használat után a rezgések, ismétlődő terhelések az alumínium profilokon lokális maradó alakváltozásokhoz vezet, ami a kötések lazulását okozza.

 

Hajlított lemez felépítmények (pl. RBI, EMPL, HEROS)

 

A mára már klasszikussá vált felépítmény gyártási technológia a 90-es évek közepétől széles körben elérhetővé váló CNC támogatású lemez vágó (lézer, plazma, víz) és hajlító technológiákra, valamint a tömeggyártással előállított alapanyagok (lemezek, kötőelemek) felhasználására épül. A 3D-s tervező programok felhasználásával jól modellezhető és kisebb szériáknál is hatékonyan alkalmazható. Az erre a technológiára építő gyártóknál egyre jobban elterjed a kiegészítő extrudált alumínium és műanyag elemek felhasználása. A technológia legfőbb hátránya, hogy az egyéb eljárásokhoz viszonyítva nagyobb mértékben igényli a szakképzett munkaerőt. 

 

Üvegszálas poliésztergyanta felépítmények (pl. Plastisol, Stolarczyk,  ISS Wawrzaszek)

 

Az üvegszálas poliésztergyanta, mint járműgyártási alapanyag nagyon széles körben elterjedt olyan területeken, ahol a felvevőpiac nem teszi lehetővé a valódi tömeggyártást. Nagy előnye, hogy szinte bármilyen forma előállítható belőle, az alkalmazott szövet és kötőanyag megfelelő kiválasztásával a terhelési viszonyokhoz igazított kivitelben. Általában hosszú élettartamú, azonban nagyon érzékeny a felhasznált anyagok minőségére és keverési arányára. A mai gyártók ezért már szinte kivétel nélkül automatizált keverő és vákuumos töltőberendezéseket alkalmaznak a magas minőségű (könnyű, zárványmentes, megfelelő merevségű) elemek előállításának érdekében. Az alapanyagok köre természetesen ezen a téren is jelentősen bővül és indokolt esetben elérhetővé váltak akár a legmodernebb szénszálas és aramid (Kevlár) erősítésű elemek is.

A „modern”, íves vonalvezetésű formatervezett járműfelépítményeknél nagyon jól használható technológia, azonban alacsony darabszám mellett nem kifizetődő a 3D-s CNC megmunkáló eszközökkel készített gyártósablonok készítése és a terhelési vizsgálatok (fárasztási próbák és töréstesztek) végrehajtása. 

 

Felépítmények hegesztett vázszerkezettel (pl. SAMMUTIN, FERRARA)

 

A régi iskola képviselői mára erősen kikoptak a kiállítók közül, és természetesen már a mai gyártók sem fényezett szénacél vázszerkezeteket készítenek. A jelenlegi gyártmányok anyagában korrózióálló szelvényekből (rozsdamentes acél, alumínium) készülnek, és kétség kívül a legrobosztusabb megjelenésűek a tűzoltó felépítmények piacán. A jellemzőjük a puritán, letisztult formavilág az egyszerű „munkagép” kivitel és a megbízhatóságot sugárzó masszív felépítés.  A hegesztett vázak elkészítése a tűzoltójármű gyártásban jellemző alacsony darabszám mellett nem automatizálható gazdaságosan, ezért csak jól képzett munkaerő bevonásával gyártható jó minőségben.

 

Önhordó hegesztett műanyag felépítmények (STRONGS, ZHT)

 

A műanyag lemezek (elsősorban a kedvező tulajdonságokkal bíró polipropilén) nagyobb tömegű gyártásának megindulását követően a tűzoltógépjármű gyártók is elkezdték azt felvenni alapanyagaik közé. Általában tartályok, és kisebb elemek készülnek belőlük, hegesztetett kivitelben. Az előnyük, hogy könnyen és a viszonylag kevés, nem fémipari igénybevételre készült géppel megmunkálhatóak. A lemezek hajlítását a hagyományos berendezésekkel nagyon körülményes elvégezni, így elsősorban sík, vagy ívelt lapokból összeállított végtermékek készülnek. A nehezen kivitelezhető hajlítások miatt nem készítenek merevítő bordákat (csak hegesztett kivitelben) ami az anyagválasztásnál azt eredményezi, hogy a legnagyobb terhelésű ponthoz méretezett egyenszilárdságú alapanyaggal kell dolgozni.

A műanyag lemezek felépítmények gyártásában alapanyagként való felhasználására azonban nem sok példa van az említett előnyök ellenére sem. A jelenleg bemutatott tűzoltójárműveket a szögletes forma, és a túlzott designt nélkülöző, célszerű kivitel jellemzi.

A vásáron megjelent gyártóknál természetesen a jellemző kialakítás azonban nem válik el ilyen élesen. A fő határvonalakat az eszközök gyártási darabszáma és egyedi értéke adja. Értelemszerűen a magas egyedi előállítási költségű gyártószerszámok csak olyan esetekben térülnek meg, ha költségviselő felek (pl. repülőterek) az esztétikusabb, tartósabb kialakítást, vagy a magas darabszám (pl. RBI redőnysínek és oldalfal végkialakítások, lépcsőelemek) olcsóbban előállíthatóvá teszik az elkészült végterméket. A legtöbb gyártónál szinte az összes előbb felsorolt elemtípus egyesítéséből születnek a késztermékek, gyakorlatilag modulonként felhasználva az adott feladatra az adott gyártó technológiai lehetőségeinek megfelelő legoptimálisabb szerkezeti elemeket. Így alakulhat ki üvegszálas poliészter felépítmény csavarozható profilos belő szerkezettel, vagy hajlított lemezes szerkezet hegesztett fellépőkkel.

Megítélésem szerint a Magyarországon készülő felépítmények fő kialakításukban megfelelnek az ár-érték arányban hasonló felépítményeknek, azonban a tipizálási folyamatot tovább kell erősíteni és a részletek kidolgozására nagyobb hangsúlyt kell helyezni.

Lippai Gábor, fejlesztési vezető

BM Heros Zrt., Budapest