A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) VIII. fejezete szabályozza a közigazgatási végrehajtást. Fontosnak tartom kiemelni, hogy bár a Ket. 131. § -a meghatározza, hogy a végrehajtást az elsőfokú hatóság foganatosítja, de egyszersmind lehetőséget biztosít arra, hogy a hatóság erre szakosodott külső végrehajtó céggel szerződést kössön a végrehajtással kapcsolatos teendők ellátására. Ezek a cégek jellemzően sikerdíjért, a behajtandó összeg valamennyi százalékáért dolgoznak, levéve a terhet a hatósági ügyintézőkről. Ez talán a hatóság részéről a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás, mivel a bírság - összegének sikerdíjjal csökkentett része - viszonylag hamar behajtásra kerül.

Amennyiben a hatóság úgy dönt maga intézkedik a végrehajtásról, az alábbiak szerint kell eljárnia a Ket. 132. §-a alapján (sorrendben!):

1. Pénzfizetési kötelezettség végrehajtására elsősorban a biztosítási intézkedés során lefoglalt, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg szolgál.

Tűzvédelmi területen ez egyáltalán nem jellemző.

Ha ez az összeg a követelést nem vagy csak részben fedezi:

2. A kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeget kell végrehajtás alá vonni.

Ez abból áll, hogy azonnali beszedési megbízás formanyomtatvány kitöltésével (és a bírságot kiszabó és a végrehajtást elrendelő döntés csatolásával) meg kell keresni az ügyfél számlavezető bankját, hogy a folyószámláról meghatározott összeget a hatóság számlájára átutalni szíveskedjen. A gyakorlatban ezzel számos probléma van, több pénzintézet ugyanis banktitokra hivatkozva (vagy arra hogy az ügyféltől nem kapott ilyen felhatalmazást), megtagadja a pénz átutalását.

Ha ez sem vezetett eredményre,

3. Természetes személy esetében a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni.

Ez annyit jelent, hogy a kötelezett munkáltatóját felkérjük, hogy a bírság összegét a kötelezett munkabéréből tiltsa le és folyósítsa a hatóság számára. Ennek a munkáltató bizonyos korlátokkal köteles eleget tenni. Bár a kötelezett fizetésének bizonyos százaléka mentes a végrehajtás elől, a hatóság, ha egyes esetekben (minimálbérre bejelentett vállalkozók) lassan is, de legalább biztosan a pénzéhez jut. E módszer hátránya, hogy munkanélküli kötelezett esetén nem alkalmazható.

+1. A Ket. ugyan nem említi, de gazdasági társaságok esetén is van még egy lehetőség. Mégpedig - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény alapján - felszámolási eljárás kezdeményezése az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tűzvédelmi hatóság elküldi a bírságot kiszabó döntést az illetékes megyei (fővárosi) bíróságnak és közli, hogy a kiszabott bírságot az ügyfél a megadott határidőre nem fizette be: ezért fizetésképtelennek tartja és kérelmezi, hogy a bíróság indítsa meg a felszámolási eljárást. Célszerű ez előtt egy további fizetési felszólítást küldeni az ügyfélnek, amire hivatkozva nyomatékosabban lehet a bíróság előtt az adós fizetésképtelenségre hivatkozni. Innentől a hatóságnak nincs is több dolga az ügyben, a továbbiakat a bíróság intézi.

A bíróság haladéktalanul értesíti az adóst a felszámolási eljárás iránti kérelem beérkeztéről, amire az adós 8 napon belül reagálhat (elismeri-e, kér-e fizetési haladékot) és be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát (a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is). Ha az adós nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell. Ezután a bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét és felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. (Megjegyzem a 8, mind a 60 napos határidő napokban és nem a Ket. szerinti munkanapokban értendő!)

A felszámolási eljárás számos kellemetlenséggel jár a gazdasági társaság részére (végső soron ugyanis ha nem fizeti be a tűzvédelmi bírságot a bíróság megszűnteti a társaságot!) ezért feltételezhető, hogy ezzel a módszerrel az ügyfél eredményesen rászorítható a bírság befizetésére.  

4. A Ket. 136. § (1) bekezdése a rendelkezik arról, hogy ha a fenti módszerek egyike sem vezetett (vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne) eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. Az ingó vagyontárgyakra foganatosított végrehajtás azonban már számos problémát vet fel. A tulajdonos jellemző ellenállása, a vagyontárgy értékének megállapítása (szakértő becsüs) és a végrehajtás gyakorlati megvalósítása mind rengeteg nehézségekbe ütközik, különösen nem természetes személy ügyfelek esetén.

5. Szintén a Ket. 136. §-a rendelkezik az ingatlan végrehajtásról, és annak korlátairól. Ezek elég jelképesnek tűnhetnek, de a végrehajtás különösen problematikus, főleg az adós lakóhelyéül szolgáló ingatlan esetében. Arról nem beszélve, hogy mit kezdhetne a hatóság az esetleg sikeresen lefoglalt elhanyagolt telkekkel stb.

Álláspontom szerint mind az ingó, mind az ingatlan végrehajtás lényegesebb több problémával és vesződséggel járhat, minthogy megérné őket alkalmazni, tűzvédelmi bírság be nem fizetése esetén. A Ket. 136. § (4) bekezdése végső megoldásként még egy végső, de rendkívül egyszerű és biztonságos lehetőséget biztosít a pénzkövetelés végrehajtására.

6. A végrehajtást foganatosító szerv ugyanis a kötelezett ingatlanát - a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés összege és járulékai összegéig - jelzálogjoggal terheli meg. Az ingatlanügyi hatóság (földhivatal) - a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére - a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi.

Elég tehát a határozat csatolásával írásban kérni az illetékes földhivatalt, hogy az ügyfél tulajdonában lévő bármelyik ingatlanra jegyezzen fel zálogjogot a hatóság javára. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb az ingatlan legközelebbi adásvételénél a hatóság biztosan a bírság teljes összegéhez hozzájut. Hátránya, hogy erre lehet, hogy csak évek, sőt akár évtizedek múlva fog csak sor kerülni.