Áttanulmányoztam a "2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről", az "1959. évi IV. törvényt a Polgári Törvénykönyvről" 536-547 paragrafusait a biztosítás közös szabályairól és az 559§-át a felelősségbiztosításról. Beszereztem a MABISZ-tól a Magyarországon működési engedéllyel bíró biztosítók listáját. A listában látszott, hogy melyik biztosító mivel foglalkozik. Levelet írtam azoknak az biztosítóknak, amelyekről feltételezhető volt, hogy foglalkoznak tervezői, vagy szakmai felelősségbiztosítással. A levélben ajánlatot kértem tervezői felelősségbiztosításra. Három biztosító válaszolt. A három biztosító biztosítási feltételei feltűnően hasonlítottak egymásra. Velük részletes tárgyalást folytattam. A tárgyalásokon a tervező érdekeinek lehető legnagyobb mértékű érvényesítésére törekedtem, így meg lehetett állapítani a biztosítók rugalmasságának határait.

Mielőtt az eredmények részleteibe mennénk, ismertetek néhány fogalmat, amelyek előfordulnak a tervezői felelősségbiztosításnál. Mindenekelőtt fontos tisztázni, a biztosítás az anyagi károkra vonatkozik, azokra az ügyekre, amelyek a polgári törvénykönyv hatálya alá tartoznak. A büntető törvénykönyv hatálya alá tartozó ügyekre nem. Két biztosítási formát szoktunk összekeverni. Az egyik szerint a biztosító a biztosítási díjat fizető kárát téríti meg, a díj fizetője és a károsult ugyanaz a személy. Autós példával: ilyen a casco biztosítás. A másik fajta biztosítás esetén a díjfizető és a károsult nem ugyanaz. "Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős". Hangsúlyozni kell, hogy ez biztosítási forma nem elsősorban a díj fizetőjét védi. Arra az esetre szolgál, amikor a kár okozója valamilyen okból nem tudja az általa okozott kárt megtéríteni. Megint autós példa: kötelező felelősségbiztosítás. A tervezői felelősségbiztosítás is ilyen. A felelősségbiztosítási szerződés résztvevői: a biztosító, biztosított és a károsult.
 

A fedezeti időtartam azt az időt határozza meg, amely alatt bekövetkezett károkra a biztosítási szerződés vonatkozik. Van határozott és határozatlan idejű, folyamatos biztosítás. A határozott idejű általában egy évre szól, egyszeri díjfizetéssel. Ha több évre szól, a díjat évente kell fizetni. A további évekre esetleg csökkentett díjat. A folyamatos biztosítás addig érvényes, amíg a tervezői felelősség fennáll. Általában a tíz évnél fiatalabb építményekre vonatkozik, feltéve, hogy a díjat folyamatosan fizetik. Ez összhangban van a tervező felelősségének időtartamával. A szerződésben a felek rögzítik, hogy egy káreseményből legfeljebb mekkora összeget térít a biztosító, és azt is, hogy egy évben összesen mekkora kárt. Ha a kár akár egy esetben, akár összesen nagyobb, a biztosító a szerződésben rögzített érték feletti részt nem téríti, ezt polgári perben lehet követelni a kár okozójától.
 

A káresemények számát is korlátozza a szerződés, évente összesen hány kárt térít meg a biztosító. Például: a szerződés szerint a biztosító évente legfeljebb három kárt térít, egyenként legfeljebb 30 millió forint értékig, összesen legfeljebb 50 millió forintig. Egy 40 milliós kárból 30 milliót térít. Ha második kár is 30 millió, abból már csak 20 milliót az 50 milliós korlát miatt, és ha van egy harmadik kár is, abból semmit. Ugyanilyen szerződési feltételekkel, ha van három 5 milliós kár, a negyedik kárt ugyancsak nem téríti a biztosító a károk számának korlátja miatt. A biztosítási szerződésben önrész is ki van kötve. Ez azt jelenti, hogy a biztosító csak a kár önrész feletti részét fizeti. Ennek célja a biztosítási csalások megakadályozása.

Fontos szabály, minden biztosításra vonatkozik: egy kár, egy kárfizetés. Azaz, hiába van akár más-más biztosítónál biztosítás egy kárra, vagy akár több személynek biztosítása ugyanarra a kárra, csak egy kártérítés fizetés van. Sajátos, viszont, hogy a többszörös díjfizetés nincs tiltva, és vissza sem lehet követelni. Azaz, ha generáltervezőnek az egész projektre van felelősségbiztosítása, van az altervezőjének a saját szakági munkájára, az al-altervezőnek is, az al-altervezőnek felróható kárra háromszoros díjfizetés történik. Ha a kár bekövetkezik, a biztosító egyszer fizet, de a feleslegesen befizetett díjakat nem fizeti vissza. Ez a helyzet különösen a folyamatos biztosítások esetén áll elő.
 

Az építtetőnek érdeke, hogy ha a tervező hibázik, a kár térüljön meg. Ezért a tervezési szerződésekben rendszerint benne van, hogy a szerződés aláírása után néhány nappal a tervezőnek be kell mutatnia a biztosítási kötvényt, különben a szerződés érvénytelen. Sokáig elég volt a folyamatos biztosítási kötvény bemutatása. Ám az építtetők rájöttek, hogy ettől még hoppon maradhatnak, tekintettel a fent taglalt korlátokra. Ezért azt követeli meg, hogy a tervező kössön felelősségbiztosítást külön az ő projektjére, egyéb biztosításaitól függetlenül. Ebben ő, nevesítve, a biztosítás kedvezményezettje.
 

A biztosítók a folyamatos biztosítás díját a tervező éves árbevétele alapján állapítják meg. Az elmúlt években nem volt ritka, hogy egy tervezőnek akár 90%.ot is esett az árbevétele egyik évről a másikra. A biztosítási díjat azonban a jó év után kell fizetni a rossz évben is. Kíváncsi leszek, vajon fordított esetben is így lesz-e. Vitára ad okot, hogy a külön biztosítással fedezett munka árbevételét le lehet-e vonni a folyamatos biztosítás alapjául szolgáló árbevételből.
 

Nem mindegy, hogy ki köti a biztosítást. Egyik csoportba az egyéni vállalkozók és a betéti társaságok tartoznak. Az egyéni vállalkozó és a bt. beltagja a teljes magánvagyonával felel az általa okozott kárért. Számukra a biztosítás védelmet jelent, de csak a biztosítási szerződésben kikötött kárértékig. Ha a kár ennél nagyobb, jöhet a végrehajtó. Ha kft. vagy rt. köti a biztosítást, a társaság felelőssége korlátozott. Két korlát van: egyik a társaság vagyona, ennél nagyobb kártérítésre sem a társaság, sem a tulajdonosai nem kötelezhetőek. A másik: a társaság törzstőkéjének meg kell lennie, ennyi kártérítésre mindenképpen kötelezhető. A törzstőke meglétéért az ügyvezető felel, a teljes magánvagyonával. Akár az egyik, akár a másik csoportba tartozik, a tervező sokkal, de sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint amekkorát meg tud téríteni. Ezért a felelősségbiztosítás nem a tervező, hanem elsősorban az építtető érdeke.

A biztosítás matematikai háttere a valószínűségszámítás. A biztosító kiszámolja, ill. megbecsüli az adott ügyletben rejlő kockázatot, és az eredmény alapján határozza meg a biztosítási díjat. Azt számolja ki, hogy mekkora valószínűséggel következik be a kár, amit meg kell térítenie. A hasonló kockázatot hordozó ügyleteket csoportokba fogja össze, hogy a kockázatot jobban számíthatóvá tegye. És minél nagyobb a csoport, annál pontosabban jósolható meg a fizetendő kártérítés, illetve minél kisebb a csoport, annál nagyobb a jóslat szórása, amit csak magasabb díjakkal lehet ellensúlyozni.

A biztosítók a kockázatukat nem csak egy-egy csoport létszámának növelésével tudják csökkenteni, hanem viszontbiztosítással is. Ekkor a biztosító biztosítást köt egy másik biztosítónál valamelyik biztosítási szerződésére, vagy szerződéscsoportjára. Megosztják a kockázatot és a díjat is.
 

E "rövid" bevezető után következzenek saját tapasztalataim. Szinte minden munkánkra egyedi biztosítás megkötését írták elő. Ezért arra jutottam, hogy folyamatos biztosítást fenntartani nincs értelme. Volt, fel is mondtam. A továbbiakban az egyedi biztosításokkal foglalkozom. Kifejezetten tervezőknek szánt biztosítást egy biztosító kínált, a másik kettő szakmai felelősségbiztosítást. A kettő között az látszott a különbségnek, hogy a szakmai biztosítás nem csak tervezők hanem más, hasonlónak talált szakembernek kínált biztosítást, például felelős műszaki vezetőknek, stb. A kínált feltételek azonban nagyon hasonlóak voltak.
 

A biztosítást a tervezési szerződés megkötésekor, vagy utána, néhány napon belül meg kell kötni, és a biztosítási díjat azonnal be kell fizetni. A biztosítási periódus egy év, utána lehet ismételni. Számos esetben maga a tervezés egy évnél hosszabb ideig tart. Ez alatt az idő alatt a biztosítónak nincs kockázata, mert nem következik be olyan esemény, kár, ami után kártérítést kellene fizetnie. Ahhoz, hogy az építtető által elvárt ideig érvényben legyen a biztosítás, újra, meg újra be kell fizetni valamennyi biztosítási díjat. A tervezés idejére fizetett díj tiszta nyereség a biztosítónak, semmilyen kockázatvállalás nem áll mögötte. Ezen felül, az építés idején mások a kockázatok, mint az építés befejezése után. A tervezési hibák nagy része építés közben és az építés befejezése utáni évben kiderül. A tervezői felelősség tíz év, de az évek múlásával újabb hibák napvilágra kerülésének egyre kisebb a valószínűsége. Ha az építtető azt várja el, hogy a felelősségbiztosítás addig legyen érvényben, ameddig a tervezői felelősség, indokolt lenne a díjat az eltelt évek száma szerint csökkenteni. El kívántam érni, hogy bár a szerződést megkötöttük, a díjfizetés a kivitelezés megkezdésekor legyen esedékes. A biztosítók mereven elzárkóztak ettől, a biztosítási törvényre hivatkozva. Pedig a biztosításról szóló törvény 542§(3) ezt lehetővé teszi.

Nem ritka az sem, hogy tervezés közben, vagy utána a beruházás meghiúsul. A biztosítónak ebben az esetben sincs semmi kockázata. A biztosítási díjat csak akkor fizetik vissza, ha ez kifejezetten szerepelt a szerződésben. A standard szerződésben ilyen pont nem szerepel, és nem is hajlandóak így szerződni.

A tervezők biztosítási szempontból egy csoportba vannak sorolva, díjat is egyformát kell fizetniük, holott tevékenységük kockázata közel sem azonos. A kerttervező valószínűleg nem tud annyi kárt okozni, mint egy statikus. El kívántam érni, hogy szakmák szerinti különböző legyen a díjfizetés. A biztosítók ezt azért utasították el, mert nincs kártörténeti adatbázisuk szakmánként szétbontva, ezért az egyes szakmák kockázatát nem tudják megítélni.
 

A felelősségbiztosítási szerződést a kezdő szakemberrel ugyanolyan feltételekkel és díjért kötik, mint avval, akinek több évtizedes gyakorlata van, és kárt soha nem okozott. El kívántam érni, hogy a szakmai múltat a díj megállapításánál vegyék figyelembe. Erre sincsenek felkészülve. A gépkocsi felelősségbiztosításnál számon lehet tartani a bonusz - malusz pontokat, tervezőknél nem. Ami a biztosítónak vagy az építtetőnek elenyésző összeg, a tervezőnek komoly kiadás. De ha nem lenne az, akkor is, ezeket a szerződéseket semmiképpen nem lehet fairnek nevezni.
 

A fenti előnytelen feltételek azért nem változnak, mert a tervezői felelősségbiztosítást a tervezők csak akkor kötik meg, ha feltétlenül szükséges. Formailag ugyan szabad akaratukból kötik a felek a szerződést, valójában az egyik fél kényszerhelyzetben van, a másik pedig tudja ezt. Az is a változás ellen hat, hogy az összes tervezői felelősségbiztosítás száma elenyésző a többi biztosításhoz képest, nem érdemes túl sok energiát és költséget fordítani erre a területre. Talán nem is bánkódnának nagyon, ha senki nem kötne ilyen biztosítást. Nem lehet arra számítani, hogy a biztosítók hozzáállása megváltozzék, semmi nem kényszeríti őket.
 

Mégis, jó lenne, ha fair biztosításokat lehetne kötni. Ennek egyik lehetséges módja speciális biztosítási szövetkezet vagy kölcsönös biztosítási egyesület létrehozása lehet. Biztosítási szövetkezetet legalább 50 millió, egyesületet legalább 1 millió forint törzstőkével létre lehet hozni. Az így létrehozott szervezet kifejezetten a tervezők felelősségbiztosításával foglalkozna. Tagjai csak azok a tervezők lehetnének, akik egyúttal ennél a szervezetnél kötnek biztosítást a tevékenységükre. Ez a szervezet képes lehetne arra, hogy tagjai szakmai múltját számon tartsa és a díjban figyelembe vegye, akárcsak az egyéb szakmai sajátosságokat. A biztosítók ebben a javaslatban azt kifogásolták, hogy túl kicsi a csoport, túl nagy a kockázat. Szerintem viszontbiztosítással ezt a kockázatot csökkenteni lehet. És az is fontos szempont, hogy a tulajdonosok nem közgazdászok, jogászok, hanem az adott területen dolgozó szakemberek, akik sokkal pontosabban fel tudják mérni egy-egy tevékenység kockázatait. Arról az apróságról nem beszélve, hogy a biztosító nyeresége a szervezetnél, ill. a tagoknál maradna.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szervezet létrehozása nem kis feladat, és számos kérdést kell megoldani a működés megkezdéséig. A várható előnyök azonban megérnék az erőfeszítést.

A cikkem kissé tömörre sikerült. Akinek kérdése van, keressen meg a volkai@tmjaneda.hu címen, szívesen válaszolok, ha tudok.
 

Megjelent: