Híreink

Az önkéntes tűzoltók képzése Magyarországon

2026. október 13. 07:45

Dr. habil Cziva Oszkár hazai pályán, de nehéz helyzetben volt a CTIF Önkéntes Tűzoltók Bizottság lakitelki ülésén, hisz a bemutatott képzési rendszerekben az önkéntes tűzoltók a beavatkozási rendszer részei, míg nálunk ez jelenleg nem így van. Az önkéntes tűzoltó egyesületek ma is fontos szerepet töltenek be a helyi közösségek biztonságában, de jogilag csak a beavatkozások támogatásában vehetnek részt. Az előadást foglaljuk össze.


Az önkéntes tűzoltó helye a magyar beavatkozási rendszerben

Az önkéntes tűzoltókat nem önálló, a hivatásos rendszertől elkülönülő szereplőként kell értelmezni. A képzés egyik alapvető célja, hogy az önkéntes képes legyen biztonságosan és hatékonyan egy nagyobb reagálási rendszer részeként működni.

Egy önkéntes tűzoltónak nemcsak saját feladatát kell ismernie, hanem értenie kell:

  • a beavatkozás rendszerét,
  • a csapatban végzett munkát,
  • a parancsnoki rendet,
  • a kommunikációt,
  • a biztonsági követelményeket,
  • a hivatásos és más beavatkozó erőkkel történő együttműködést.

A képzés végső célja tehát nem egy izolált feladat végrehajtásának megtanítása, hanem interoperábilis beavatkozó létrehozása.

A helyi jelenlét mint különleges érték

Az önkéntes tűzoltóság egyik legfontosabb sajátossága a helyi beágyazottság. Az önkéntesek ott élnek, ahol szolgálnak. Ismerik:

  • a települést,
  • a helyi infrastruktúrát,
  • a közlekedési viszonyokat,
  • a vízforrásokat,
  • a veszélyeztetett létesítményeket,
  • és gyakran a terület sajátos kockázatait is.

Ez különösen a veszélyhelyzetek első szakaszában lehet jelentős. A magyar önkéntes hálózat országos lefedettsége ezért önmagában is jelentős erőforrás. Ugyanakkor a földrajzi jelenlét még nem azonos a beavatkozási képességgel.

A valódi kérdés: Milyen kompetenciával rendelkezik az adott önkéntes egység, amikor egy káresethez érkezik? Bár, azt is látni kell, hogy önállóan nem avatkozhat be.

Az előadás ezt a kérdést állítja a képzési rendszer középpontjába.

Közös alap, eltérő feladatok

Az országos önkéntes hálózat miatt szükség van olyan közös szakmai alapokra, amelyek mindenhol azonos biztonsági és szakmai követelményeket biztosítanak.

Ugyanakkor a helyi kockázatok nem azonosak.

Egy:

  • vidéki település,
  • árvízveszélyes térség,
  • erdős terület,
  • ipari környezet

eltérő további kompetenciákat igényelhet.

Ezért a képzési rendszernek két, látszólag ellentétes követelményt kell egyszerre teljesítenie: egységesnek és rugalmasnak kell lennie. Egységesnek a biztonsági és alapkompetenciák tekintetében, és rugalmasnak a helyi feladatokhoz szükséges specializációban.

Kompetenciaalapú és moduláris képzés

A bemutatott modell egyik központi eleme a kompetenciaalapú, moduláris képzés.

Ennek alapelve, hogy nem szükséges minden önkéntes tűzoltót minden műveleti területen specialistává képezni. A rendszer közös alapokra épül, amelyeket az egyes feladatokhoz kapcsolódó modulok egészítenek ki.

A bemutatott kompetenciaterületek között szerepel többek között:

  • szivattyúkezelés,
  • hordozható felszerelések használata,
  • láncfűrész-kezelés,
  • kötélmentés,
  • árvízi beavatkozás,
  • vegetációtűz elleni beavatkozás,
  • incidensvezetés,
  • folyamatos továbbképzés.

A hangsúly azonban nem pusztán az eszközök ismeretén van. A szivattyúkezelő például nem attól kompetens, hogy el tudja indítani a szivattyút, hanem attól, hogy képes hatékony vízellátást kialakítani és fenntartani a beavatkozás részeként.

Ugyanez érvényes a láncfűrészre is: a kompetencia nem pusztán a gép műszaki működtetése, hanem a biztonságos munkavégzés és a beavatkozási környezet helyes értékelése is.

A képzési rendszer négy pillére

A bemutatott magyar modell négy egymásra épülő szintet különít el.

1. Alapozás

A rendszer kiindulópontja a 40 órás önkéntes tűzoltó alapképzés. Feladata a közös szakmai és biztonsági alapok megteremtése.

2. Operatív kompetencia

A következő szint a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazása.

Ide tartozik:

  • a szolgálat,
  • a gyakorlat,
  • a csapatban történő munkavégzés,
  • az eljárások alkalmazása,
  • a felszerelések használata,
  • a gyakorlati beavatkozás.

3. Specializáció

Az alap- és operatív kompetenciákra épülnek a speciális feladatok:

  • tűzoltó gépjárművek,
  • műszaki mentőeszközök,
  • láncfűrész,
  • árvízi beavatkozás,
  • vegetációtűz elleni beavatkozás.

4. Vezetés és folyamatosság

A legmagasabb szinten már megjelenik a:

  • beavatkozásvezetés,
  • csapatkoordináció,
  • nagyobb felelősség,
  • ismétlő képzés,
  • új kompetenciák megszerzése.

A rendszer tehát nem tanfolyamokat kíván egymás mellé helyezni, hanem kompetenciákat kíván felépíteni. A bemutatott modell egyik szakmailag különösen fontos megállapítása, hogy egy képzés sikeres teljesítése önmagában nem garantálja a valódi műveleti kompetenciát. Az előadás szerint: egy tanfolyamon elsajátított készség és egy valós káreset során rutinszerűen, biztonságosan végrehajtható feladat nem feltétlenül ugyanaz. Ezért válik a szolgálat és a gyakorlat a képzési rendszer szerves részévé.

A modell tulajdonképpen három egymást követő szintet különít el: tudás → gyakorlati készség → műveleti kompetencia.

Ez az önkéntes tűzoltásban különösen fontos, mert a ritkán alkalmazott speciális feladatok esetében a pusztán egyszer megszerzett képesítés gyorsan elveszítheti gyakorlati értékét.

Horizontális és vertikális fejlődés

A szakmai fejlődés nemcsak felfelé, hanem oldalirányban is történhet.

Vertikális fejlődés

Az egyre nagyobb felelősségű vezetői szintek felé: alapképzés → operatív tapasztalat → Tűzoltásvezető II. → Tűzoltásvezető I. → magasabb vezetői kompetenciák.

Horizontális fejlődés

A tűzoltó speciális kompetenciákat szerezhet: gépjárműfecskendő → hidraulikus mentőeszköz → láncfűrész → emelőpárna → egyéb speciális eszközök.

Ez azért lényeges, mert nem minden tűzoltó ugyanazt a feladatot végzi, és nem minden ÖTE ugyanazokkal a kockázatokkal találkozik.

A modell alapján az önkéntes tűzoltó egyesület képességét sem célszerű kizárólag létszámmal vagy eszközállománnyal meghatározni.

Egy ÖTE tényleges beavatkozási képessége inkább:

létszám + képzettség + gyakorlat + specializáció + eszköz + vezetési képesség + aktuális rendelkezésre állás eredőjeként értelmezhető.

Ez jelentős szemléletváltás lenne. A kérdés ugyanis nem pusztán: „Hány önkéntes tűzoltó van?” hanem: „Milyen feladatra képes az adott ÖTE, milyen szinten, milyen eszközökkel és milyen aktuális kompetenciával?”

Helyi kockázat – a képzés meghatározó tényezője

Az előadó szerint a specializációt célszerű lenne a helyi kockázati profilhoz kapcsolni.

Például:

  • árvízi térség → árvízi beavatkozási kompetencia
  • erdős térség → vegetációtűz-oltási kompetencia
  • nagy viharkitettség → láncfűrészes és viharkár-elhárítási kompetencia
  • ipari térség → speciális műszaki és veszélyesanyag-kompetencia
  • jelentős közúti kitettség → közlekedési baleseti mentési kompetencia.

Így kialakulhat a: kockázat → szükséges kompetencia → képzés → eszköz → gyakorlat → beavatkozási képesség összefüggő rendszere.

Digitális kompetenciamenedzsment

A kompetenciaalapú modell következő lépése a digitális nyilvántartás lehetne. Egy ilyen rendszerben nemcsak a képzések lennének rögzíthetők, hanem például:

  • alapkompetenciák,
  • speciális jogosultságok,
  • vezetői képesítések,
  • gyakorlatok,
  • beavatkozási tapasztalat,
  • ismétlő képzések,
  • kompetenciafenntartás,
  • új technológiákhoz kapcsolódó képzések.

Az egyéni kompetenciaprofilokból pedig felépíthető lenne az ÖTE-k aktuális kompetenciaprofilja, majd ebből a térségi és országos beavatkozási képesség.

Ez ma még az álmok birodalmába tartozik, de egy jogszabályi változással jelentős előrelépés érhető el.

A modell végső célja nem az, hogy két párhuzamos tűzoltói rendszert hozzon létre.

Éppen ellenkezőleg. A közös alapkompetenciák, az azonos biztonsági követelmények és a moduláris specializáció azt szolgálják, hogy az önkéntes és a hivatásos tűzoltó biztonságosan és hatékonyan tudjon együtt dolgozni.

Ezért az interoperabilitás nem pusztán kommunikációs vagy szervezési kérdés. Az interoperabilitás alapja a közös kompetencia.

Összegzés

A magyar önkéntes tűzoltók képzéséről bemutatott modell egyik legfontosabb üzenete, hogy az önkéntességet nem egyetlen képesítéssel kell lezárni. Ez a megközelítés a képzést egy egyszeri eseményből életciklus-alapú kompetenciarendszerré alakítja.

A modell három alapvető következtetése különösen fontos:

  1. Az önkéntes státusz nem jelent alacsonyabb szakmai követelményt.
  2. A közös alapkompetenciákra moduláris, helyi kockázatokhoz igazodó specializáció épülhet.
  3. A képesítés megszerzése nem a képzés vége, hanem a szakmai fejlődés kezdete.

A magyar önkéntes tűzoltás következő fejlődési szintje ezért nem feltétlenül további tanfolyamok egyszerű hozzáadása, hanem egy olyan nemzeti ÖTE-kompetenciarendszer kialakítása lehet, amely az egyéni tűzoltói kompetenciától az ÖTE-képességen keresztül a területi és országos beavatkozási képességig egységes rendszerben gondolkodik.

Ebben a megközelítésben az önkéntes tűzoltó nem egyszerűen egy képzettséggel rendelkező személy, az ÖTE pedig nem pusztán egy szervezet.

Mindkettő a magyar mentő tűzvédelem mérhető, fejleszthető és fenntartható beavatkozási képességének része.

Bízunk abban, és hisszük, hogy a tűzvédelemnek a statikus szervezeti és eszköznyilvántartástól az adatvezérelt, kompetenciaalapú és dinamikus rendszerképesség felé kell elmozdulnia.

 

Vissza

Ezt a hírt eddig 209 látogató olvasta.