Híreink

Ilyen még nem volt: film készül a hírhedt Csertő utcai tűzről

2025. július 10. 07:52

Idén volt a legnagyobb paneltüzünk – Csertő utca, 1972. május 18. – 53. évfordulója. Most Gyimesi Anna rendező irányításával készül egy rövidfilm és egy hosszabb változat a történtekről. A rövidfilm elsősorban a múzeumi anyagokból összegyűjtötteket és a szájhagyományra irányuló adatgyűjtés eredményét mutatja be. A hosszabb változat a terv szerint részletesen bemutatja a káresetet, a tűz utóéletét, a szakmára gyakorolt hatását és jelenkori tanulságait is.


Mi volt a tűzeset?

Az 1972-es Csertő utcai tűzeset (zuglói panelháztűzként is emlegetik) Budapest egyik legsúlyosabb panelháztüze volt. 1972. május 18-án este a Csertő utca 12–14. alatti panelház B szektorának VII. emeletén tűz ütött ki, amely hamar kiterjedtté vált, és több ember halálát okozta. Az okok között szerepelt az, hogy az építéskor nem tartották be a magasépületek tűzrendészeti előírásait – az épületben a padlót például linóleum borította, ami égés során mérgező, éghető gázokat is párolgotat; a villanyórák szekrényei favázra szerelt rétegelt papírból készültek, a folyosókat a lépcsőházaktól üvegezett ablakok választották el stb. –, amely rávilágított a panelépületek tűzvédelmi hiányosságaira, és jelentős változásokat indított el az épülettűz-megelőzés szabályozásában. A tragédia országos visszhangot váltott ki, és fontos mérföldkővé vált a hazai tűzvédelmi szabályozás szigorításában.

 

Mi készül most?

A több mint fél évszázada történt tragédia lassan a feledés homályába vész, ám egy művészeti alkotás keretében az eset át- és feldolgozásra kerülhet új interpretációban, az egykori tanúvallomásokra, túlélőkre, szemtanúk élményeire alapozva.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának ernyője alatt, multimédia-művészet területen végzett doktori kutatása keretében Gyimesi Anna doktorjelölt filmrendező a történtek mozgóképes rekonstrukciójára tesz kísérletet, előtérbe helyezve a személyes történeteken keresztüli múltfelidézést, archív és rekonstruált anyagokon keresztül. A projekt különlegességét adja, hogy a régmúlt mozgóképes megjelenítésében a rendező egészen innovatív eszközökkel él: a mesterséges intelligencia segítségével, az esetet követően készült, annak hivatalos dokumentációjaként szolgáló archív fotók alapján hoz létre mozgóképet, míg az egykori tanúk vallomásait mesterséges intelligenciával megalkotott, korabeli hangkarakterek szólaltatják meg. Mindez nem meglepő: a filmművészetnek reagálnia kell a technikai újításokra, melyre egy olyan projekt, amely a múlt megidézését tűzi ki céljául és híján van a korabeli mozgóképes felvételeknek, nemcsak kitűnő terepként szolgál, de szinte megkívánja azt.

A kezdeti koncepció középpontjában a tűzesetben érintettek klasszikus, dokumentumfilmes interjúhelyzetekben történő megszólaltatása, a helyszínre való visszatérés, és a trauma feldolgozásának kísérlete állt. Gyimesi Anna Hózer Benjámin, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskola doktorandusza, és a Katasztrófavédelem Központi Múzeuma segítségével a rendelkezésére bocsátott dokumentáció alapján fogott munkához. A túlélők felkutatása során nyilvánvalóvá vált, a filmben közreműködni kívánó túlélők többsége kisgyermek volt az eset megtörténtekor. Számukra az esemény saját elbeszéléseik alapján jelentős traumát nem okozott. Azok a túlélők pedig, akik közeli hozzátartozója megsérült vagy életét vesztette, sokszor az elszenvedett, máig is élő fájdalom miatt nem akarnak kamera elé állni és újraidézni az eseményeket. Mindezen körülmények új megvilágításba helyezték a projektet, a múlt felidézésének és filmes feldolgozásának átgondolását szükségessé téve- ahogyan ez dokumentumfilmek világában nem ritka jelenség.

A rendelkezésre álló tanúvallomások a szemtanúk és túlélők jelenkori, a múlt felidézését célul kitűző visszaemlékezéseivel fonódnak össze Anna készülő filmjében, melyhez a vizuális világot az archív fotódokumentáció, az ebből építkező, mesterséges intelligencia generálta mozgókép és a jelenkori, eredeti helyszínen készült felvételek egészítik ki. A film gerincét képező narrációban pedig az egykori tanúk vallomásai és a jelenkori visszaemlékezések keverednek párbeszédbe egymással. Mindez a tűzeset tragédiájának experimentális, újszerű, ugyanakkor a digitális világ újításaira reagáló, mégis a múltnak méltó emléket állító alkotásban csúcsosodik ki. 

A Frank Rizzo grafikus által generált mozgóképeket és Császár Dániel operatőri munkáját jegyző, Dr. Antalóczy Tímea szociológus témavezetői támogatása mellett megvalósuló film premierjére ugyan még várni kell, abból részleteket Gyimesi Anna és Hózer Benjámin tervezett közös kiállításán hamarosan meg lehet majd tekinteni.

 

A Csertő utca, 1972. május 18. a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2024-2.1.1-EKÖP-2024-00020 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Vissza

Ezt a hírt eddig 763 látogató olvasta.