Híreink

Égéskésleltetés a kezdetektől napjainkig

2023. november 30. 08:36

Az égéskésleltetésben az áttörést a színháztüzek hozták meg. Ebben jelentős szerepe volt Magyar Országos Tűzoltó Szövetségnek. A hatóságok csak azt a készítményt fogadták el, amit a Szövetség jónak minősített. Mit jelent mindez ma?


1936 – színházrendelet + légoltalom

1936-ban megjelent az első rendelet a színházak tűzvédelmével kapcsolatban. A 180.000/1936 BM. rendelet 96. §-a előírta a színházakban használt díszletek és függönyök lángbiztossá tételét, és egyben meghatározta, hogy a lángmentesítéshez milyen anyagok vehetők igénybe. A rendelet arról is intézkedett, hogy a tűzrendészeti hatóság – elkerülhetetlen szükség esetén, különösen légvédelmi okokból – elrendelheti a fedélszerkezet és a padlás minden faanyagú részének lángbiztossá tételét és lángbiztosan jókarban tartását is.

A lángmentesítő szerek felülvizsgálatára a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség volt hivatott.

Az 1938-tól a Honvédelmi Minisztérium révén a faszerkezetek lángmentesítésében a légoltalmi célok kerültek előtérbe. Megállapították a vonatkozó műszaki előírásokat, a faszerkezetek égését nehezítő lángmentesítő anyagok vizsgálati feltételeit és kezdeményezték a vizsgálati eljárás szabványlapon történő rögzítését.

A vizsgálati előírások olyan lángmentesítő anyagokra vonatkoztak, amelyek a légoltalom tűzvédelmének szolgálatában a padlásterek, valamint épületek belső faszerkezeteinek lángralobbanását és égését megnehezítik. Részletesen előírták az anyagokkal szemben támasztott műszaki követelményeket, a minősítő vizsgálat előkészítésének módját, a vizsgálóberendezéssel szemben támasztott elvárásokat, a vizsgálat végrehajtásának részleteit.

1938-ban jelent meg az MOSZ 802 szabványtervezet, - amelyből 1941-ben lett szabvány.

 

Égésgátlás

1939-re azt is tisztázták, hogy magyarul hogyan nevezzék az égést gátló kezelő anyagokat: a szakértők az ÉGÉSTGÁTLÓ név mellett döntöttek, de továbbra is használták az impregnáló és lángmentesítő kifejezéseket is.

 

Időálló szabályozás

Az 1941. júliusban megjelent 802 számú, Magyar Országos Szabvány ”a faszerkezetek égését gátló (lángmentesítő) anyagokról” melyek használata „a tűzvédelem szolgálatában a tetőszerkezetek, valamint épületek belső fa szerkezeteinek lángralobbanását és égését gátolják.”

A szabványban a vonatkozó műszaki követelmények olyan pontossággal és körültekintően lettek rögzítve, hogy azok lényegében a mai elvárásoknak is eleget tesznek.

Ebben a szabványban került rögzítésre a minősítés alapjául szolgáló vizsgáló berendezés, az amerikai Truax-Harrison-féle tűzcsöves anyagvizsgáló készülék és a vizsgálati eljárás részletes leírása. Ez a vizsgálati eljárás a szabvány 1952-es kiadásában még szerepelt, de a későbbiekben már nem.

  • A vizsgált anyagról kiállított hatósági bizonyítvány alapján az engedély kiadásáról a honvédelmi miniszter döntött.
  • Szigorúan szabályozott és ellenőrzött volt az égésgátló készítmények gyártása és forgalomba hozatala és az égéskésleltetés kivitelezése.

1951-ben jelent meg az égést késleltető anyaggal kezelt faszerkezetek ellenőrző vizsgálata tárgyú MNOSZ 9607-51 sz. szabvány, amely átdolgozott és módosított változatában ma is érvényben van. Legutóbbi változata az MSZ 9607:2020.

A légibombázások fokozódó veszélye miatt nagy mennyiségben volt igény a faanyagú épületrészek lángmentesítésére. A lángmentesítés volt ugyanis az egyetlen eszköz, amely a légitámadást követően a padlásra érkező házi tűzoltóőrs számára az oltást még lehetővé tette.

A Tűzrendészeti Közlöny 1943. júliusi számában megjelent a honvédelmi és iparügyi miniszter által engedélyezett lángmentesítő anyagok listája.

Ebben a listában a faanyagok égésgátlására engedélyezett valamennyi készítmény – különböző adalékanyagokat tartalmazó – vízüveg alapú volt.

A II. világháborúban a lángmentesített tetőszerkezetek jól vizsgáztak, bizonyították a lángmentesítés létjogosultságát.

A háború végeztével a lángmentesítési láz alábbhagyott, és csak néhány évtizeddel később, a könnyűszerkezetes építési program keretében fordult a szakemberek érdeklődése a faanyagú szerkezetek tűznek ellenállóbbá tétele felé.

 

Azok a 70-es évek – égéskésleltető anyag

A lángmentesítés új korszakát nyitották meg azok tűzvédő anyagok és bevonatrendszerek, amelyek az 1970-es években tűntek fel. Ebben az időben a fa- és faszerkezetek éghetőségét csökkentő készítmények megnevezése égéskésleltető anyag volt, mely elnevezést az a készítmény kaphatta, amely a vele kezelt fát „nehezen éghető”-vé tette.

Az égéskésleltető anyagokkal szemben támasztott műszaki követelményeket 1969 óta az MSZ 802-69 jelzetű, ÉGÉSKÉSLELTETŐ ANYAGOK FA ÉS FASZERKEZETEK VÉDELMÉRE c. szabvány rögzítette a következők szerint:

  1. Az égéskésleltető anyaggal előírás szerint kezelt próbaelemek éghetőségi követelménye feleljen meg az MSZ 14800/3 előírásainak.
  2. Az égéskésleltető anyag
  • se a felhasználás alatt, se az égés hőmérsékletén az emberi szervezetre káros hatást ne fejtsen ki;
  • gyakorlati szempontból ne okozzon figyelembeveendő korróziót a faanyagban vagy a kezelt faanyaggal érintkező szerkezeti anyagokon (pl. fémen, gumin, műanyagon);
  • ne tegye lehetővé a fa gombásodását, ne legyen nedvszívó;
  • rendeltetése betöltéséig a kezelt fát, illetve faszerkezetet megbízhatóan és hatékonyan védje.

Az MSZ 802-69 jelzetű szabványban említett MSZ 14800/3-as szabvány az építőanyagok éghetőségi vizsgálatait rögzítő szabványsorozat 3-as lapja volt, mely egyben az égéskésleltető, felületvédő és telítőanyagok hatékonysági vizsgálatára is rendszeresítve volt. Ezek a vizsgálati módszerek 2008-ig voltak érvényben.

 

2008 – ÖTM rendelet

2008-ban jelent meg a 9/2008. (II. 20.) ÖTM rendelet, amely a korábbi jogszabályi alapokat meghagyta.

A legjelentősebb változást az építőanyagok új tűzvédelmi osztályba sorolása és az épületszerkezetek új tűzállósági teljesítmény jellemzői jelentették.

 

2014 – Új OTSZ

Az 54/2014 BM rendelettel kiadott OTSZ új alapokra helyezte a tűzvédelmi szabályokat, tűzvédelmi műszaki követelményeket.

Az égéskésleltetésben az égéskésleltető szer műszaki követelményei közül az első meghatározása változott: az MSZ 14800/3 jelzetű vizsgálati szabvány előírásainak való megfelelőség helyébe a kedvezőbb tűzvédelmi osztályba való besorolás elérhetősége került. Ez a változás azért volt szükségszerű, és azért ilyen megfogalmazásban, mert az „új OTSZ” tűzvédelmi osztályai és alosztályai a korábbiaknál differenciáltabbak és a korábbiaktól eltérő vizsgálati módszerekkel lehetett és kell ma is megállapítani.

Az égéskésleltetésre alkalmas készítmény megnevezése 2008-tól égéskésleltető szer. Definíciója az érvényes OTSZ szerint:

Égéskésleltető szer: védőszer, amely a vele hatékonyan kezelt – bevont átitatott, telített – éghető anyag kedvezőbb tűzvédelmi osztályba sorolását meghatározott időtartamig, újrakezelési időig biztosítja. (OTSZ 4. §)

Önmagában a definícióból is következtethető, hogy az égéskésleltetés összetett eljárás:

  • éghető anyag kezeléséről van szó,
  • a kezelésnek többféle módja lehet,
  • az alkalmazott kezelésnek megfelelően hatékonynak kell lennie,
  • az égéskésleltető kezelésnek a kezelt anyag kedvezőbb tűzzel szembeni viselkedési osztályba sorolását kell biztosítania,
  • az elvégzett kezelés időben változó tulajdonságú, de az égéskésleltetés előírt mértékű hatékonyságának folyamatos meglétét az építmény teljes élettartama alatt biztosítani és igazolni kell,
  • bármilyen célú újrakezelés esetén a kezelt anyag tűzzel szembeni viselkedési osztályát újra meg kell vizsgálni, meg kell állapítani

 

Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tűzoltó alezredes
építész tűzvédelmi szakértő
faanyagvédelmi és műemléki faanyagvédelmi szakértő 

 

 

Vissza

Ezt a hírt eddig 255 látogató olvasta.