|
Híreink         Szakmai linkek Szaknévsor |
A Notre-Dame helyreállítása és a kölni Dóm tűzvédelmi koncepciója2019. június 06. 08:55
Építészeti különlegességek és rizikók A Dóm Köln szimbóluma. Az 1258-ban kezdődő építkezés 1560-ig tartott. Méreteire jellemző, hogy mindkét tornya 157 m magas. A kereszt formájú templom hossza 144 m, szélessége 86 m. A kőből készült bolthajtások felett 20 m magasságban kezdődnek a kápolnák tetőszerkezetei. A hossz- és a kereszthajó teteje pedig csak 45 m magasságban kezdődik. Ebből következik, hogy a földszinten keletkező berendezés- vagy műtárgytűznél a lángok lassan, vízszintes terjedhetnek.
Más a helyzet a tetőszerkezettel. A tetőszékek fém kötésekkel vannak kialakítva. A tetőfedés pedig 3 mm vastag ólomból van, amit 30 mm-es lucfenyő deszkára erősítettek. Emlékezetes, hogy az ólomfedés, amely már 300 fokos hőmérsékleten olvad és a faszerkezettel együtt ég, előtte viszont nem lehet sugárral megbontani, milyen szerepet játszott a Notre-Dame tetőtéri tűzénél. A tetőterek, ahogy a Notre-Dame-nál, úgy a Kölni Dómnál sincsenek tűztechnikai szempontból egymástól teljesen elválasztva. Vagyis a tetőtérben szabadon terjedhet a tűz. Az esetleges tűzoltás nehézségeire utal, hogy a csúcs és az eresz közötti magasságkülönbség 15 m. A kereszt és a hosszhajó metszéspontjában 4 öntöttvas tartón magasodik a 63 m magas tetőtorony. A hiányzó tűzszakaszolás miatt egy tűz a magas tető teljes megsemmisülését, kedvezőtlen esetben a tetőtorony beomlását eredményezheti. Mindez az épületre és az ott lévő műemlékekre beláthatatlan következményekkel járhat. A yorki katedrális tüze (1984) óta a Dómadminisztráció és a tűzoltóság közös erőfeszítéseket tett a tűzvédelmi feltételek javítására. Amit korábban is említettük ez a tűzvédelmi koncepció példa lehet a továbbiakban is. Mit tettek?
A tűzkeletkezés megakadályozása Ellenőrizték és kiegészítették a villámhárító berendezéseket. Az elektromos rendszert áttervezték és újonnan szerelték. A vezetékrendszerbe túlfeszültség levezetők lettek beépítve. A magas tetőrészt korábban építőanyag-raktárnak és műhelynek használták, ahol tűzveszélyes munkákat is végeztek. Az új koncepciónak megfelelően a tűzveszélyes anyagok tárolásához a két torony között külön tűzszakaszként (tűzgátló fallal, födémmel) raktár lett kialakítva. A magas tetőben pedig két tűzálló konténer szolgál műhelyként és tartózkodóként.
Korai tűzészlelés A magas tetőbe telefont szereltek, (a tetőtérben rendszeres tartózkodásra szolgáló terek vannak) amellyel a tűzoltóság azonnal riasztható, s ezzel párhuzamosan megvizsgálták füstjelzők telepítésének lehetőségét.
A tűzterjedés megakadályozása Megállapították, hogy jelentős tűzterjedésre a kápolnapadlásokon, ill. a magas tetőben kell számítani. A kápolnapadlások közötti átjáratok fából készültek, így ezeket fémprofilból átépítették és tűzgátló ajtókat helyeztek el rajtuk. Az egymással szemben fekvő tetőfelületek is védve lettek. A fémkötésre tűzálló lapokat csavaroztak és végül a lapokat ólommal borították.
A magas tető tűzszakaszokra osztásában a Dóm gazdasági vezetése és a tűzoltóság között nem alakult ki teljes egyetértés. A terv szerint a kereszt- és hosszhajó metszéspontjában 4 falat építenének, s ennek eredményeként a magas tető 5 tűzszakaszra lenne osztható. A tűzkiterjedés így megakadályozható, és az öntöttvas tetőtorony védett lenne.
Tűzoltás A tűzoltóságnak a tetőhöz kulcsa van, így a 20, 27, és 45 m magasba vezető 8 lépcső, ill. egy építési felvonó azonnal rendelkezésre áll. A dóm belsejébe ezeken felül egy teherfelvonót is szereltek, amivel a terhek 45 m-re a magas tetőbe szállíthatók.
Különleges nehézséget okozott volna korábban egy villámcsapásból vagy elektromos meghibásodásból eredő tűz a 15 m magas tető felső terében. Az oltás csak hordozható létrák, vagy csak hozzávetőleg pontosan célzott sugarak segítségével lett volna kivitelezhető. Ezért a hossz- és kereszthajóba egy, a tűzoltóság felvonulására szolgáló létrát szereltek, s ezek minden pontjáról két lejárat érhető el. Így a tűzoltó számára a tűz megközelítése és a visszavonulás biztosított.
Az oltóvíz ellátás érdekében a száraz felszálló vezetékek számát 4-ről 6-ra emelték. Ennél azonban lényegesebb változtatás, hogy a csatlakozó helyeket zárt terekbe helyezték, így ott védve (20, 27 és 45 m-en) egy támadás (oltás) előkészíthető. Már a Dóm alapításakor az egyes kápolnák kőboltozatai fölé köztes födémeket húztak. Így tűz esetén az oltóvíz a kifelé lejtő köztes födémen lefolyhat, s nem juthat boltozattal borított helyiségekbe. Ellenkező esetben ugyanis az összegyűlt oltóvíz súlya statikailag veszélyeztetné a boltozatot, az átázó fal pedig a freskókat tenné tönkre. A háborúban megsérült köztes födémeket kijavították, ahol pedig ezek hiányoztak, ott betonfödémeket építettek.
Tűzoltási terv Minden tűzmegelőzési erőfeszítés kérdéses marad, ha a tűzoltásban résztvevők erről nem informálódnak megfelelően. Ezért átdolgozták az épület tűzoltási tervét, elsősorban a megközelítésre és a tűzvédelmi berendezésekre koncentrálva. A tervhez kapcsolódik még a fontosabb műtárgyak listája és a védelmükhöz szükséges mentési, oltási és védekezési feladatok felsorolása. Ez utóbbiak meghatározásánál nagyban támaszkodtak a műemlékvédelmi szakemberek véleményére.
Forrás: S. Neumann tűzoltóparancsnok előadása (a szerző hozzájárulásával) Megjelent a Védelem 2002/1 számában, az 51-52. oldalon
Ezt a hírt eddig 1230 látogató olvasta. |
A Notre-Dame tűzesete kapcsán érdemes újra felidézni a műemléképületek tűzvédelmi koncepciójának kialakításának egyedi megoldásait. Aminek végiggondolása építészeti, műemlékvédelmi, tűzmegelőzési és tűzoltási szakemberek együttműködését feltételezi. A kölni Dóm tűzvédelme jó példája ennek az együttgondolkodásnak. A két kulcsszó – a tűzvédelmi koncepció és az együttműködés – talán kezd gyökeret ereszteni a hazai gondolkodásban is.
