|
Híreink         Szakmai linkek Szaknévsor |
Notre-Dame – elmaradt a látványos tűzoltás2019. április 20. 19:20
Mi a cél? Minden emberi tevékenységnél, de egy tűzoltásnál, sőt egy pótolhatatlan egyház- és kultúrtörténeti értéknél különösen fontos feladat a cél meghatározása. A Notre-Dame-nál az egyetlen cél a kárenyhítés lehetett, a helyzet ismeretében ehhez kellett az eszközöket megválasztani. A tűzoltás pedig itt eszköz – nagyon fontos, de nem az egyetlen eszköz. Külső téri tűzoltás – víztakarékos A 90 méter magas huszártorony intenzív égése miatt az állványzatról vagy gépezetes tolólétrákból (max. 45 méteres emelőmagassággal) történő oltás egy ilyen kiszáradt faanyag esetén kevés eséllyel lehet hatékony. A hatékonysághoz nagy mennyiségű oltóvízre, a távolság miatt kötött sugárra van szükség, aminek legnagyobb része a kötött sugár miatt nem hasznosul, lefolyik. A lefolyó oltóvíz pedig a boltozatra jutva statikailag veszélyezteti a boltozatot (ún. vízzsák keletkezik), vagyis beszakad. A külső térben ezért – megítélésem szerint – a legoptimálisabb megoldást választotta a tűzoltást irányító törzs. A huszártornyot nem oltotta, a sugarakat csak a mellette lévő tornyok védelmére vetette be. A cél a tűzterjedés megakadályozása és a boltozatok beomlás elleni védelme volt, ezért a hatékony védősugarak és a vízkár minimalizálása közötti kényes egyensúly kialakítása volt a külső téri tűzoltás legnagyobb fegyverténye. A huszártorony, és a körülötte lévő tetőszerkezet beomlott és romjai a templombelső, számított módon, addigra már lezárt részére zuhantak. Az egyértelmű volt, hogy a tető elolthatatlan, a tornyokat viszont ezzel a taktikával a tűzoltók – bár az egyikre áthúzódtak a lángok – megmentették. A harangtorony megmentése az épület és az értékek megmentésének kulcsa volt. A harangok leszakadása jóvátehetetlen rombolást okozott volna. A tíz harang közül a legnagyobb 13 tonnás.
A tűz lefolyása
Belső tér – mentés, oltás, hűtés Miközben – a faszerkezetek távméréses vizsgálatával – mérték a rendelkezésükre álló időt, a belső téri tűzoltásra és az értékmentésre összpontosították az erők nagyobb részét, ami nem volt veszélytelen, de elkerülhetetlen volt. Három feladatuk volt egyidejűleg: a tűz oltása, a szerkezetek kíméletes hűtése és a mentés. Mint olvasható a normál éghető anyagok mellett több fal- és tetőelemet OSB-lapokkal és PVC-elemekkel takartak be, vagy azzal pótoltak, ami tovább növelte a tűzterjedés veszélyét. A képek tanúsága szerint meg tudták menteni a legértékesebb műtárgyakat. A legértékesebb mozdítható műtárgyakat elszállították, a helyhez kötötteket lehetőség szerint védték. Ezek vizsgálata még bizonyosan sok időt vesz igénybe. A másik nagy kihívás az építőanyagul szolgáló mészkő volt. Itt is kíméletes beavatkozásra, hűtésre volt szükség. A mészkő belsejében ugyanis hő hatására repedések keletkeznek, megnövekszik a porozitása. A tűztől felhevült kőszerkezetekben az oltóvíz hatására feszültségek keletkezhetnek, amelyek szétrepesztik azt. Az elsődleges feladat a hűtés volt. Az oltásnál – különösen az oszlopokra, lépcsőkre, domborművekre, díszítésekre kiemelt figyelmet kell fordítani. Kerülni kell a nagy vízfelhasználással járó sugarak alkalmazását, illetve ahol lehetséges, a szerkezetek természetes lehűlését kell előnyben részesíteni. Ennek eredményessége jól látható: megmaradt a szerkezetek döntő része. Végső eredmény azonban csak az anyagszerkezeti vizsgálatokat követően várható. Még jó, hogy ilyenkor a döntéshozóknak nincs ideje a világhálón futó fejtegetéseket olvasni. Most a felújítás módjának eldöntésén a sor, ami óriási feladat. Míg a Notre-Dame évszázadokra mintát adott a templomépítésnek, a felújításnál a kölni Dóm lehet a példa, tűzvédelmi szempontból különösen.
Heizler György ny. tű. ezds. Képek forrása: WAZ, Zeit Online, Spiegel Online, DPA, Index
Ezt a hírt eddig 1919 látogató olvasta. |
Óriási lángok, füsttenger Párizs felett, elmaradt látványos tűzoltás. Ezek a tények. Miközben sok mindent nem tudunk a tűzről, annyi jól érzékelhető: komoly taktikai megfontolások alapján a lehetséges megoldások közül, a pótolhatatlan értékek védelme érdekében, optimális döntések sorát hozták meg a tűzoltás irányítói. Nem a látványos tűzoltást választották, helyette precíziós munkával mentették a menthetőt.
