Híreink

Egy francia tűzoltóság különös élete

2018. december 06. 08:50

Kivel nem akar találkozni az ember, ha külföldre megy? Hogyan működik egy francia falusi tűzoltóság a nekünk távoli Bretange-ban? Hogyan működnek, milyen felszerelései vannak, mennyit vonulnak, hogyan riasztják őket és hogyan dolgoznak egy kétezer lakosú település önkéntes tűzoltói az atlanti óceán közelében? Ezekre a kérdésekre találnak választ „kiküldött” tudósítónk beszámolójából.


Ha külföldre megyünk, kivel nem akarunk találkozni? Exbarátnővel, anyóssal vagy tűzoltóval biztosan nem. Azonban én szándékosan összefutottam az utóbbival egy francia kisvárosban Guiscriff-ban (Gurszkrif). Ebből már az is kiderül, hogy szerencsére a találkozóra nem egy háztűz vagy autóbaleset közepette került sor. Ugyanis lehetőségem nyílt betekinteni a helyi önkéntes tűzoltók szertárába és életébe.

Guiscriff-ről annyit érdemes tudni, hogy az óceán közelében lévő dombos vidéken, nagy területen elterülő településen 2228 fő él. Itt sikerült bepillantanom a francia tűzoltók mindennapjaiba.

Szóval milyen is egy francia önkéntes tűzoltó napja? Ugyanúgy telik, mint az összes többi, leszámítva, hogy a mindenkori nyolc ügyeletes közül most ő az egyik. Épp a kertben dolgozgat vagy főzi az ebédet a konyhában, amikor megszólal az övén a csipogója. Mivel, a kb. 100 km-re lévő megyeszékhelyen lévő Vannes-i (Venn) központból a tűzoltó állomásra és innét az ügyeleteseknek érkezeik a riasztás. Hagynak csapot-papot – persze a gázt elzárják a lábas alatt, hogy ne legyen még egy riasztás – és húsz perc múlva teljes menetfelszerelésben a kárhelyszínen is vannak.

Mivel nem minden tűzoltóság rendelkezik az összes felszereléssel, a központ a jelzésből kapott feltételekhez mérten értesíti az egyes tűzoltóságokat, akár egyszerre többet is. Ha végeztek a balesetnél vissza is vonulnak, és folytathatják, amit előzőleg félbehagytak, de várva a következő eseményre. El is kel a készenlét, mivel évente 365 riasztásuk van, ebből viszont mindössze 20 tűzeset, a többi műszaki- és egészségügyi mentés. Az ügyeletre hétvégén 0-24-ben, hétköznaponként 7-től 19-ig illetve 19-től 7-ig vannak beosztva az önkéntes tűzoltók.

A helyi tűzoltószertárnak van egy 70 éves parancsnoki terepjárója – természetesen csak muzeális célokra. Az alapjármű, a mindenes, egy Renault gyorsbeavatkozó, a második egy 4000 l-es gépjárműfecskendő, hátul két tömlődobbal ellátva. A harmadik pedig egy tömlőszállító, de azok össz hossza 4 km és a keresztmetszetük sem elhanyagolható („B” és”C” tömlők). A tömlőszállító utánfutóként egy szivattyút húz, mely 2000 l vizet képes, 15 Bar-ral (1500p) percenként szállítani. Ilyenkor csak a vízforrás lehet korlát. Arra a felvetésre, hogy minek ennyi tömlő, gyorsan kiderül, hogy a legdurvább esetnél ennek a járműnek nagy szerepe volt. Ugyanis mind a négy kilométer tömlőt használni kellett, hogy vizet szerezzenek, éjjel. Nekünk érdekesség, náluk természetes, hogy a tűzoltóság negyedik járműve egy mentőautó, amit szintén az önkéntesek használnak azonban természetesen a pácienseket a kórházba, és nem a tűzoltóságra viszik.

Annak érdekében, hogy folyton toppon legyenek, mind a 26 tűzoltónak havonta tartanak egy gyakorlatot. Itt kihívás lehet, a ,,házilag” felgyújtott autó, vagy a speciálisan generált füstös akadálypálya.

A helyismeret ott is nagy előny, de van hátránya is egy kisvárosi tűzoltóság tagjának lenni! Szinte mindig ismerik a bajba kerülteket vagy áldozatokat, de nem szabad emiatt letargiába esniük, mivel a következő bajban is 100%-kal kell helytállniuk.

Imre Ferenc
Guiscriff, Morbihan megye, Bretagne, Franciaország

 

Képgaléria

 

Vissza

Ezt a hírt eddig 1692 látogató olvasta.