Végigjárta a tűzoltói pálya szinte minden lépcsőfokát, s ott lett parancsnok, ahol a pályáját kezdte, s innen lett országosan is elismert szakember.

1955-ben érettségizett Szegeden a Radnóti Miklós gimnáziumban. 1958. augusztus 16-án húzott először bőrcsizmát a lábára, ettől kezdve élete végéig hivatásostűzoltó.

Közben tanul: 1965-ben végezte el a BM Akadémiát, 1971-ben a Kőolajipari Technikumot,majd 1980-ban a Tanárképző Főiskolát.

A szegedi tűzrendészeti alosztály parancsnokságon kezdte szolgálatát gépkocsivezetőként, majd 1961. október 1-től a Csongrád Megyei Tűzrendészeti Osztály Parancsnokságon lett szintén gépkocsivezető. 1965. augusztus 1-től szintén a megyei parancsnokságon kinevezték szolgálati - kiképzési előadónak. 1966. november 16-án került a BM Szegedi Tűzrendészeti Parancsnokságra őrségparancsnoknak.

1974. január 1-től pedig egészen nyugállományba vonulásáig, 1992. május 30-ig volt a Szeged-Algyő Üzemi Tűzoltó-parancsnokság parancsnoka.

Folyamatosan képezte magát, így egyre több szakismeretet szerezve a kőolaj és gáztüzek oltásában.
Szolgálati ideje alatt többször kapott jutalmat.

1969-ben a Tűzrendészeti Érem Arany fokozata, 1970-ben a Haza Szolgálatáért Érdem Érem Ezüst fokozata, valamint Árvízvédelemért Érem kitüntetésben részesült.

1979-ben az akkori nehézipari miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette.
1988-ban tüntették ki a Tűzbiztonsági Érem Arany fokozatával.

Vecsernyés Imre elsősorban a kőolaj és földgáz tüzek oltásában végzett több évtizeden át kiemelkedő tevékenységet. Erre készítette fel, képezte ki az algyői tűzoltóság személyi állományát. A készenlétben tartott turbóreaktív oltógéppel Magyarországon és külföldön is több alkalommal végeztek irányításával sikeres olaj- és gázkút tűzoltást. 1991. szeptember 16-án utazott Kuwaitba, ahol részt vett irányítóként az ott keletkezett olajkutak oltásában. Bár pályájának ez volt a csúcspontja, akkori szolgálati elöljárói ezt nem nézték jó szemmel, mert egy magáncéggel kötött szerződés alapján szabadsága terhére végezte el ezt a munkát.

1992.május 31-én nyugállományba helyezték.
1994. szeptember 13-án bekövetkezett halálakor kimagasló érdemei elismeréséért az Állami Tűzoltóság Halottjává nyilvánították, egyben a belügyminiszter poszthumusz ezredessé nevezte ki.