Az előszó

 

A globális klímaváltozás ma már általánosan felismert jelenség, amely kialakulásában jelentős szerepe volt és van az emberi tevékenységnek. Azzal, hogy a népesség és fogyasztása következtében növekszik a légkör üvegházhatást okozó gázok – kiemelten a szén-dioxid – tartalma, emelkedik a föld felszínének átlaghőmérséklete. Ezzel – egyebek mellett – gyakoribbak a szélsőséges időjárási események, növekszenek az okozott gazdasági károk és társadalmi veszélyek. Extrém hőmérsékleti, csapadék és szélviszonyokkal találkozunk, illetve kell számolnunk a jövőben. Mindezek jelentősen befolyásolják a nemzetközi békét és a biztonságot.

Megfigyelhető, hogy a nemzetközi politikai, szakpolitikai és diplomáciai egyeztetések kétségtelen hoztak némi eredményt, de az eddig elhatározott és ténylegesen végrehajtott intézkedések hatásai messze elmaradnak attól, amit a probléma megoldása szükségessé tenne.

 

A klímaváltozás és a biztonság szoros kapcsolatban van, úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból. A klímaváltozással összefüggésben két feladatcsoportot különböztethetünk meg. Az egyik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése (mitigation), és a másik a klímaváltozás hatásaival szembeni védekezés, alkalmazkodás, káros hatások kezelése (adaptation).

 

Az éghajlatváltozás ma kettős kihívást jelent.

 

Egyrészt, az éghajlatváltozás súlyos hatásait csak az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásának időben megvalósított és nagymértékű csökkentésével lehet megelőzni. Az EU integrált éghajlatváltozási és energiapolitikájának központi pillére tehát a gyors átállás a globális alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra, annak az EU célkitűzésnek a megvalósítása érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet-növekedés ne haladja meg a 2 ^oC-t az iparosodás előtti szintekhez képest. A 2 ^oC-t meghaladó változás esetén a veszélyes és kiszámíthatatlan éghajlatváltozás kockázata jelentősen fokozódik, és az alkalmazkodás költségei drámai mértékben megnőnek.

 

Másrészt, a már zajló éghajlatváltozás következtében a társadalmak világszerte azzal a párhuzamos kihívással szembesülnek, hogy alkalmazkodniuk kell annak hatásaihoz, hiszen bizonyos mértékű éghajlatváltozás ebben a században és azon túl már elkerülhetetlen, még akkor is, ha a mérséklésre irányuló globális erőfeszítések az elkövetkező évtizedekben sikeresnek bizonyulnak. Míg az alkalmazkodási fellépés a mérséklési fellépés elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen kiegészítése lett, az alkalmazkodás nem lehet alternatívája a GHG kibocsátás csökkentésének.

 

A magyar katasztrófavédelemnek tehát nagyon komoly, esetenként új kihívásokkal kell szembenéznie. Ennek érdekében fontos, hogy tudományos kutatási programok kerüljenek megszervezésre.

 

Mindezeket szolgálja az elmúlt években a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által kiírt Jedlik Ányos Program 6. alprogram keretében végrehajtott „Felkészülés a klímaváltozásra: környezet – kockázat – társadalom” című tudományos projekt.

A projekt végrehajtására egy héttagú kutatási konzorcium alakult (Budapesti Corvinus Egyetem, Szent István Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság), a Budapesti Corvinus Egyetem vezetésével. A kutatási program mintegy szellemi folytatása az MTA – KvVM közös VAHAVA klímakutatási projektnek.

A konzorcium elvégezte hároméves kutatási feladatát, amely katasztrófavédelmi témakörű tanulmányainak összefoglalóját tartalmazza ez a kiadvány. A tanulmányok tudományos igényességgel, törekedve a közérthetőségre, tartalmazzák a kutatási témakörök legfontosabb megállapításait és eredményeit, valamint ajánlásokat fogalmaznak meg a szakterület további fejlődése, az új kihívásoknak való megfelelés érdekében.

 

VAHAVA Projekt vezető                      konzorciumvezető                               főigazgató