A nagy érdeklődés a szakmai körökben népszerű előadóként ismert szerzőnek és a hiánypótló, átfogó építészeti tűzvédelmi tanulmánynak egyaránt szólhatott.

A jelölt szakmai életútjának ismertetése után Takács Lajos rövid előadásában ismertette kutatási eredményeit, amelyet bekövetkezett tűzesetek tapasztalataival illusztrált.

 

Disszertációja alapját az elmúlt 14 év kutatómunkája, szakértői és jogszabály-előkészítési

tevékenysége képezte A szabályozásban már számos kutatási eredménye megjelent. Egyik tételmondata szerint a tételes tűzvédelmi előírásokkal való szabályozás eljutott a lehetőségek határáig, a cél ma már hazánkban is a mérnöki módszerek szerinti tervezés.

 

Kutatásai során megállapította, hogy szükség van a tűzszakaszok elválasztási módjainak, a tűzszakasz-határok kialakításának újragondolására és a következtetések levonására.

 

A fő okok:

A helyiségek, tűzszakaszok, épületek tűzterhelése a műanyag használati tárgyak terjedése miatt rohamosan növekszik.

Az építési szokások változásával és új épülettípusok megjelenésével nő a tűzveszély.

Új építőanyagok, éghető épületszerkezetek jelentek meg, dominánssá vált a szárazépítés és ezeknek a hagyományos szerkezetektől eltérőek a tűzvédelmi sajátosságai.

 

A dolgozat egyik legfontosabb felismerése a védelmi síkok felületfolytonosságára vonatkozó elv kiterjesztése volt a tűzgátló szerkezetek tervezésére és kivitelezésére.

A tűzgátló alapszerkezetek tűzeseti viselkedéseiből – mint valós léptékű kísérletekből – levezetve megfogalmazta a tervezésük statikai méretezésen túlmutató szabályait.

A tűzfal definícióját az önálló szerkezeti stabilitás figyelembevételével újra fogalmazta. Összevetette Harmathy Tibor „Ten Rules Of Fire Endurance Ratings” címmel megjelentetett szabályait a mai építési szokásokkal és megállapította, hogy Harmathy szabályai – az általa javasolt kizárásokkal – továbbra is érvényesek. Ez alapján javaslatot tett a többrétegű épületszerkezetek tűzvédelmi szempontból lényeges szerkezeti rétegeinek felületfolytonos kialakítására, ami különösen fontos a tűzgátló szerkezetek esetén.

 

Megállapította, hogy egy épület passzív tűzvédelmi kialakítása – ezen belül a tűzszakaszolása – akkor megfelelő, ha egy épületből az aktív és operatív tűzvédelmi berendezések meghibásodása esetén is lehetséges a benntartózkodók biztonságos kimenekülése és kimentése. Ebből következik, hogy a passzív tűzvédelmi felkészültség, az aktív és az operatív tűzvédelmi berendezések egymással nem cserélhetők fel korlátlanul.

A felcserélhetőség határa az emberi élet védelme: kizárólag operatív tűzvédelmi

berendezésekkel történő tűzszakaszolás életvédelmi feladatokat nem szolgálhat.

 

Az épület tűzszakasz-határaiként alkalmazott aktív és az operatív tűzvédelmi berendezések

meghibásodása esetén az épület tűzszakaszolás nélküli kialakításúként is működhet.

Megállapította, hogy az akadálymentes épületek tűzbiztonságának legfontosabb elemei a

tűzszakasz-határok és a tűzgátló szerkezetekkel körülhatárolt átmeneti védett terek.

 

Az előadást követően Dr Makovényi Ferenc opponensi véleményében az értekezés generalista szemléletmódját, Dr Bukovics István hiánypótló jellegét emelte ki, s a disszertációt mindketten elfogadásra javasolták.

A bizottság mindössze két kérdést tett fel a dolgozattal kapcsolatban, a hallgatóság soraiból pedig Mészáros János a rétegekből álló szerkezetek esetén a védelmi síkok folytonossága elvének számszerűsíthetőségét tudakolta. Takács Lajos válaszában is megerősítette, hogy az elv egy elméleti szabály. Ha pl. egy falra 180 perces tűzállóság van előírva, akkor annak a fal tűzvédelmi szempontból lényeges rétegeit áttörő szerelvényekre is vonatkoznia kell, annak ellenére, ha a falba kerülő ajtóra eltérő követelményt támaszt, vagy egyáltalán nem is támaszt követelményt a jogszabály.

 

A 7 tagú bizottság ezután zárt ülésen tanácskozott. Rövid szünet után a bizottság titkára ismertette a döntést. A bizottság a lehető legmagasabb pontszámmal – 21 ponttal – értékelte a munkát, amit a hallgatóság tapssal fogadott.