Híreink

Notre-Dame – elmaradt a látványos tűzoltás

2019. április 20. 19:20

Óriási lángok, füsttenger Párizs felett, elmaradt látványos tűzoltás. Ezek a tények. Miközben sok mindent nem tudunk a tűzről, annyi jól érzékelhető: komoly taktikai megfontolások alapján a lehetséges megoldások közül, a pótolhatatlan értékek védelme érdekében, optimális döntések sorát hozták meg a tűzoltás irányítói. Nem a látványos tűzoltást választották, helyette precíziós munkával mentették a menthetőt.


Mi a cél?

Minden emberi tevékenységnél, de egy tűzoltásnál, sőt egy pótolhatatlan egyház- és kultúrtörténeti értéknél különösen fontos feladat a cél meghatározása. A Notre-Dame-nál az egyetlen cél a kárenyhítés lehetett, a helyzet ismeretében ehhez kellett az eszközöket megválasztani. A tűzoltás pedig itt eszköz – nagyon fontos, de nem az egyetlen eszköz.

Külső téri tűzoltás – víztakarékos

A 90 méter magas huszártorony intenzív égése miatt az állványzatról vagy gépezetes tolólétrákból (max. 45 méteres emelőmagassággal) történő oltás egy ilyen kiszáradt faanyag esetén kevés eséllyel lehet hatékony. A hatékonysághoz nagy mennyiségű oltóvízre, a távolság miatt kötött sugárra van szükség, aminek legnagyobb része a kötött sugár miatt nem hasznosul, lefolyik. A lefolyó oltóvíz pedig a boltozatra jutva statikailag veszélyezteti a boltozatot (ún. vízzsák keletkezik), vagyis beszakad.

A külső térben ezért – megítélésem szerint – a legoptimálisabb megoldást választotta a tűzoltást irányító törzs. A huszártornyot nem oltotta, a sugarakat csak a mellette lévő tornyok védelmére vetette be. A cél a tűzterjedés megakadályozása és a boltozatok beomlás elleni védelme volt, ezért a hatékony védősugarak és a vízkár minimalizálása közötti kényes egyensúly kialakítása volt a külső téri tűzoltás legnagyobb fegyverténye.

A huszártorony, és a körülötte lévő tetőszerkezet beomlott és romjai a templombelső, számított módon, addigra már lezárt részére zuhantak.

Az egyértelmű volt, hogy a tető elolthatatlan, a tornyokat viszont ezzel a taktikával a tűzoltók – bár az egyikre áthúzódtak a lángok – megmentették. A harangtorony megmentése az épület és az értékek megmentésének kulcsa volt. A harangok leszakadása jóvátehetetlen rombolást okozott volna.  A tíz harang közül a legnagyobb 13 tonnás.

 

A tűz lefolyása


A tűz a tűzoltóság szerint hétfőn 18,50 órakor tört ki a Notre-Dame székesegyház padlásán. A tető tisztítására felállított állványzatból indult ki a tűz.

 


A lángok gyorsan elterjedtek. Ennek egyik fő oka, hogy a tetőszerkezethez 1300 tölgyfát használtak fel. Ez tartotta a székesegyház több mint száz méteres tető-héjalását, amely 210 tonna ólomból állt. Az ólom már 300 fokos hőmérsékleten olvad, és gyúlékony. Így a fa és az ólom kombinációja mindig újabb előretörő éghető anyagkombinációt jelentett a tűznél.

 


A csúcs, az un. huszártorony, amely a hajó közepén található, hétfőn este 8 órakor (1óra 10 perc alatt) összeomlott. A tető ezt követően megsemmisült. A két jellegzetes harangtorony azonban megmaradt. Kilenc órán át 400 tűzoltó dolgozott, amire a tüzet sikerült eloltani.

 

 

 

 

Belső tér – mentés, oltás, hűtés

Miközben – a faszerkezetek távméréses vizsgálatával – mérték a rendelkezésükre álló időt, a belső téri tűzoltásra és az értékmentésre összpontosították az erők nagyobb részét, ami nem volt veszélytelen, de elkerülhetetlen volt. Három feladatuk volt egyidejűleg: a tűz oltása, a szerkezetek kíméletes hűtése és a mentés.

Mint olvasható a normál éghető anyagok mellett több fal- és tetőelemet OSB-lapokkal és PVC-elemekkel takartak be, vagy azzal pótoltak, ami tovább növelte a tűzterjedés veszélyét.

A képek tanúsága szerint meg tudták menteni a legértékesebb műtárgyakat. A legértékesebb mozdítható műtárgyakat elszállították, a helyhez kötötteket lehetőség szerint védték. Ezek vizsgálata még bizonyosan sok időt vesz igénybe.

A másik nagy kihívás az építőanyagul szolgáló mészkő volt. Itt is kíméletes beavatkozásra, hűtésre volt szükség. A mészkő belsejében ugyanis hő hatására repedések keletkeznek, megnövekszik a porozitása. A tűztől felhevült kőszerkezetekben az oltóvíz hatására feszültségek keletkezhetnek, amelyek szétrepesztik azt. Az elsődleges feladat a hűtés volt. Az oltásnál – különösen az oszlopokra, lépcsőkre, domborművekre, díszítésekre kiemelt figyelmet kell fordítani. Kerülni kell a nagy vízfelhasználással járó sugarak alkalmazását, illetve ahol lehetséges, a szerkezetek természetes lehűlését kell előnyben részesíteni. Ennek eredményessége jól látható: megmaradt a szerkezetek döntő része. Végső eredmény azonban csak az anyagszerkezeti vizsgálatokat követően várható.

Még jó, hogy ilyenkor a döntéshozóknak nincs ideje a világhálón futó fejtegetéseket olvasni. Most a felújítás módjának eldöntésén a sor, ami óriási feladat. Míg a Notre-Dame évszázadokra mintát adott a templomépítésnek, a felújításnál a kölni Dóm lehet a példa, tűzvédelmi szempontból különösen.

 

Heizler György ny. tű. ezds.

Képek forrása: WAZ, Zeit Online, Spiegel Online, DPA, Index

 

Vissza

Ezt a hírt eddig 1659 látogató olvasta.